Egy hét önfeledt nyaralás után, újra Pesten vagyok. Visszatértem életvidáman, úgy érezve, hogy megtaláltam valamit, ami majd segít átvészelni a telet.

Jelentem: tévedtem. Néhány napig tartott, hogy visszatérjen az az állapotom, amikor minden nap egy kicsit rosszabbul érzem magam a bőrömben. Menekülnék, de nem tudom, hogy hova. Csak azt tudom, hogy az életemnek nevezett szappanoperának túl régóta nem volt egy jó epizódja. Ha normális tévésorozat lenne, a hálózat már rég lecserélte volna egy másik műsorra.

Unom az életem trivialitásait, azokat az eseményeket és problémákat, amik nagyon régóta vannak, és biztos lehetek benne, hogy nagyon sokáig lesznek is még. Egyszerűen unom.