Ma éppen játszom, és pont egy ICO nevű játékkal.

A játék annyira sokmindenben hasonlít a PrinceOfPersia legendás "Sands of Time" részére, hogy az ember kénytelen annak az előzményének tekinteni. A történet főszereplője a címszereplő ICO, egy kisfiú, aki szarvakkal a fején született. Emiatt a falubeliek, régi és bevált szokásuk szerint, elvitték egy elhagyatott(nak hitt) kastélyba, és bezárták egy szarkofágba ott. (Kedvesek ezek a tradíciók.)

ICO kiszabadul a szakofágból, és elkezdi felfedezni a hatalmas kastélyt. Nemsokára talál egy ketrecet, amiben egy fénylány raboskodik. Őt it kiszabadítja, és együtt mennek tovább a kijáratot keresve. Furcsa párost alkotnak: ICO erősebb, mozgékonyabb a lánynál, viszont vannak egyes mágikus kapuk, amiket csak éteri társa tud kinyitni.

Ráadásul nem értik egymás nyelvét: a fiú japánul beszél (szerencsére angolul feliratozva), a lány pedig valami őrült holdnyelven (őrült holdnyelven feliratozva). Ebből adódik a játék egyik bája: a két szereplő gesztusokkal, intésekkel, időnként kiáltásokkal próbálja megértetni magát. Ha minden kötél szakad, ICO egyszerűen megragadja a lány kezét, és maga után vonszolja.

A játék nehezebb, mint a Sands of Time: olyan, mintha nem lenne kitaposva előttünk az ösvény. Nincsenek nyomok a falon, hogy merre kell futnunk. Van, amikor több irányba is tovább lehet menni egy teremből, és csak az egyik jó. Ráadásul fel lehet mászni helyekre, amikről kiderül, hogy zsákutca. Őrület! Most a fekete árnyakról, akik el akarják rabolni a leányzót, ne is beszéljek.

Szóval most játszom. Egész kellemes órákat töltöttem eddig ezzel a játékkal. Remélem még továbbiak várnak rám.

Végigjátszottam időközben a játékot.

Észrevételeim: Jobb mint a Sand of Time!!! Minél tovább haladtam a játékban, annál több elemet véltem felfedezni a Sand of Time-ból: Annak idején megállapítottuk, hogy a Sands of Time egy műalkotás, most viszont úgy érzem, hogy egy (egyébként zseniálisan jó) utánérzése az ICO-nak.

Az ICO überel a történetszövés egyszerűségével (nincsenek dialógusok, ritkák a cutscene-ek), a rendkívül atmoszferikus világítással, hanghatásokkal és zenével, és az érzelmek ábrázolásával pusztán mozdulatok, testbeszéd útján.

Jóval komplexebb a platformozás is: majdnem mindenhova vissza lehet menni, néha vissza is kell. Ugyanazt a helységet néha több irányból is meg kell közelíteni, hogy minden részét be tudjuk járni. Yorda (a lány) vezetése ezen a komplex akadálypályán át kimondottan érdekes kihívás.

Összehasonlítva ezt pl az új Prince of Persia-val, ahol a lány ment meg minket, és magától bárhova könnyedén odaröppen, hát igen szomorú a visszafejlődés útja. A döbbenetes az, hogy még a Warrior Within-ben is mennyit merítettek az ICO-ból (itt nem a hardcore kaszabolásra és a heavy metal emo főszereplőre gondolok). Azt hiszem, ICO ügyes-ügyetlen, csetlő-botló, félénk-harcias főszereplőjére és nemevilági társára jóval tovább fogunk emlékezni, mint akár az új prince érdektelen párosára, vagy a Warrior Within idegbeteg főszereplőjére és az őt körülvevő kurvákra.

Összefoglalás: ICO RULEZ.