2013.XII.26

Casual gamer


Rájöttem, hogy az évek múltával casual gémer lettem.

Megmondom, hogy mit jelent az én olvasatomban ez a fogalom. A casual gémer abban különbözik a hardcore gémertől, hogy számára a számítógépes játék kizárólag a szórakozást szolgálja. Nem vágyik kihívásra, nem szeretne nehézségeket és nincs is sok ideje gémelni. Egyszerűen leül a játék elé, ott van fél órát 'szcsókolom.

Régebben hardcore gémer voltam. Órákat, napokat voltam képes eltölteni játékokkal. A mai napig végig tudom nyomni a PrinceOfPersia első részét kb 40 perc alatt. Cheat nélkül dolgoztam végig magam a Doom II mindharminckettő óriáspályáján. Halomra lőttem a zergeket, protossokat a StarCraft megannyi küldetésén. Van egy füzetem, amiben benne van a Populous kb 150 világának a kódja. Órákon át szaszeroltam a Lemmings idegbetegmód nehéz pályáit is. És még sorolhatnám.

Az egyetem végeztével a játékra fordítható időmmel a kedvem is alábbhagyott. A napokban két megrázó élményben is volt részem.

Elkezdtem játszani a HalfLife2-vel, amitől minden hardcore gémernek óriási gamerhardonja van évek óta. Az elején még egész vicces is volt, amikor a vonatállomáson kellett sétálni, aztán jött egy rész, amikor futni kellett a tetőn, és közben lőttek rád. Aztán meg volt egy nyavajás pisztolyod, és a szomszéd tetőn mászkáló katonákra kellett vadászni. Úristen. Itt hagytam abba. Ebben mi a szórakoztató?

Jó, ezek szerint az oldschool lövős játékokkal már nem érdemes kezdenem. Mi legyen akkor? Hát kb fél éve megvettem a Skyrim-et, mi lenne, ha ki is próbálnám? Ennek is ötmillió a pontszáma metacriticen, hát csak überfasza lehet, nem? Nos, a Skyrimes élményem a következő: ülök egy szekéren, úgy hogy nem tudok mozogni, közben NPC-k ontják magukból a háttértörténetet annyi tulajdonnévvel, hogy abba Tolkien is belepirulna. Ez megy 10 percig kb. Utána premier plánból örvendezhetek végig egy lefejezős kivégzést, majd fel kell futnom egy torony tetejébe, amit viszont a karakterem nem tud megcsinálni. Skyrim töröl.

Szóval most mi van? Az utolsó játék, amit élveztem, az a Brothers: The Tale of Two Sons volt, ami igencsak könnyű és rövidke játék, nem mérhető a Half Life vagy Elder Scrolls sorozathoz. Viszont végig érdekes, végig szép, akármilyen rövid egységben játszható, nincs félórás bevezető rész, tutorial vagy ilyesmi. Leülsz, játszol, élvezed, felállsz.

'Szcsókolom.

Tagek:
 
Utoljára módosította UPi 2013.XII.26 21:13-n; 3 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.