Ma éppen játszom, és pont egy ICO nevű játékkal.

A játék annyira sokmindenben hasonlít a PrinceOfPersia legendás "Sands of Time" részére, hogy az ember kénytelen annak az előzményének tekinteni. A történet főszereplője a címszereplő ICO, egy kisfiú, aki szarvakkal a fején született. Emiatt a falubeliek, régi és bevált szokásuk szerint, elvitték egy elhagyatott(nak hitt) kastélyba, és bezárták egy szarkofágba ott. (Kedvesek ezek a tradíciók.)

ICO kiszabadul a szakofágból, és elkezdi felfedezni a hatalmas kastélyt. Nemsokára talál egy ketrecet, amiben egy fénylány raboskodik. Őt it kiszabadítja, és együtt mennek tovább a kijáratot keresve. Furcsa párost alkotnak: ICO erősebb, mozgékonyabb a lánynál, viszont vannak egyes mágikus kapuk, amiket csak éteri társa tud kinyitni.

Ráadásul nem értik egymás nyelvét: a fiú japánul beszél (szerencsére angolul feliratozva), a lány pedig valami őrült holdnyelven (őrült holdnyelven feliratozva). Ebből adódik a játék egyik bája: a két szereplő gesztusokkal, intésekkel, időnként kiáltásokkal próbálja megértetni magát. Ha minden kötél szakad, ICO egyszerűen megragadja a lány kezét, és maga után vonszolja.

A játék nehezebb, mint a Sands of Time: olyan, mintha nem lenne kitaposva előttünk az ösvény. Nincsenek nyomok a falon, hogy merre kell futnunk. Van, amikor több irányba is tovább lehet menni egy teremből, és csak az egyik jó. Ráadásul fel lehet mászni helyekre, amikről kiderül, hogy zsákutca. Őrület! Most a fekete árnyakról, akik el akarják rabolni a leányzót, ne is beszéljek.

Szóval most játszom. Egész kellemes órákat töltöttem eddig ezzel a játékkal. Remélem még továbbiak várnak rám.

Végigjátszottam időközben a játékot.

Észrevételeim: Jobb mint a Sand of Time!!! Minél tovább haladtam a játékban, annál több elemet véltem felfedezni a Sand of Time-ból: Annak idején megállapítottuk, hogy a Sands of Time egy műalkotás, most viszont úgy érzem, hogy egy (egyébként zseniálisan jó) utánérzése az ICO-nak.

Az ICO überel a történetszövés egyszerűségével (nincsenek dialógusok, ritkák a cutscene-ek), a rendkívül atmoszferikus világítással, hanghatásokkal és zenével, és az érzelmek ábrázolásával pusztán mozdulatok, testbeszéd útján.

Jóval komplexebb a platformozás is: majdnem mindenhova vissza lehet menni, néha vissza is kell. Ugyanazt a helységet néha több irányból is meg kell közelíteni, hogy minden részét be tudjuk járni. Yorda (a lány) vezetése ezen a komplex akadálypályán át kimondottan érdekes kihívás.

Összehasonlítva ezt pl az új Prince of Persia-val, ahol a lány ment meg minket, és magától bárhova könnyedén odaröppen, hát igen szomorú a visszafejlődés útja. A döbbenetes az, hogy még a Warrior Within-ben is mennyit merítettek az ICO-ból (itt nem a hardcore kaszabolásra és a heavy metal emo főszereplőre gondolok). Azt hiszem, ICO ügyes-ügyetlen, csetlő-botló, félénk-harcias főszereplőjére és nemevilági társára jóval tovább fogunk emlékezni, mint akár az új prince érdektelen párosára, vagy a Warrior Within idegbeteg főszereplőjére és az őt körülvevő kurvákra.

Összefoglalás: ICO RULEZ.

Itt van például a következő levél, ami a no-reply@apocalypse címre (!) érkezett (néha megnézem, hátha van valami vicces közte).

A levél tartalma, tanulságképpen:

  <no-reply@apocalypse.XXXXX.XXX>, ezt írta: 
  
  Kedves XXXXXX,

Köszönjük, hogy regisztráltál a Apocalypse KÖZÖS oldalra!
Ahhoz, hogy aktiváld a regisztrációdat, kattints a következő linkre:

http://apocalypse.rulez.org/kozos/action=activate&activationCode=XXXXXXXXXXXXXXXX

Ha a fenti link nem működne, akkor menj a következő címre

http://apocalypse.rulez.org/kozos/activate

és aktivációs kódnak írd be: XXXXXXXXXXXXXXXX

HA NEM TE AKARTÁL REGISZTRÁLNI AZ OLDALUNKON, AKKOR VALAKI MÁS ADTA MEG
A MAIL CÍMEDET NEKÜNK. Ebben az esetben elnézésedet kérjük a zavarásért.



bocsánat de nem enged be és nem tudom hogy hova kell beirni az aktíválási kódot

Szóval, be kell látnom, hogy nem mindenkin tudok segíteni. Főleg azokon nem, akik a saját kérdésükre adott választ beidézik teljese egészében.

Pink Floys – Poles Apart.

Űristen. Régóta ismerem a számot, de a szövegéből csak egy-egy sort értettem. Ma egy furcsa hangulattól vezérelve előtúrtam a dalszöveget. Itt egy részlet.

Did you know...it was all going to go so wrong for you
And did you see it was all going to be so right for me
Why did we tell you then
You were always the golden boy then
And that you'd never lose that light in your eyes

[...]

I never thought that you'd lose that light in your eyes

Lehet, hogy csak számomra, és lehet, hogy csak most, de a hatás szívszorító. Főleg mivel ismerek embert, akiben ott volt az igéret, ott volt a lehetőség, hogy csoda lesz örökre, és...

...és aztán nem lett, hanem elvesztette a fényt a szeméből, örökre, és nem tehettem semmit, mint néztem hogy a szemem előtt ez a folyamat lezajlik, lassan, szelíden, feltartóztathatatlanul. Most pedig, évekkel később meglátom ezt a sort, "you'd never lose that light in your eyes", és újra, egy pillanat alatt beugrik, lepereg a szemem előtt. Az egész képtelen reménytelensége, meg az, hogy mennyire nincs tanulság, nincs eredmény, se zen bölcselet, hogy hogyan lehetett volna jobb. Csak a kár van.

D, ha olvasod ezeket a sorokat, sírj velem egy kicsit.

Egy tipp a hirdető bácsiknak, akik ezt a konstrukciót szülték:

Csak egy komplett idióta hiszi el az ilyeneket!!

Mármint, frankón: minek IQ-t mérni egy olyan demográfián, aminek az előválogatás alapján is biztosan állítható, hogy nincs? (Persze lehetséges, hogy a céloldalon nincs is IQ teszt, hanem valami mittomén, átverősdi. Akkor viszont gratulálok, zseniális az ötlet.)

A nyugati aluljáróban van egy Burger King. Ez már magában vicces, mert kb a Skála Metró kirakataiból csináltak egy étterem-féleséget, úgy hogy ahol korábban az üveges szemű próbabák voltak, ott most a plexiüveg mögött emberek ehetnek fröccsöntött hamburgert.

Túl ezen, az étteremben (a közegészségügyi előírásoknak megfelelően) kezet lehet mosni. A kézmosáshoz nem is kell más, mint a mosdónál beütni egy hatjegyű kódot, ami a nyugtán található. Ez részben érthető, mert valószínűleg nem akarnak ingyenmosdót biztosítani a nyugati összes hajlékonyának, annak ellenére, hogy a nyugatiban amúgy van mosdó.
És hogy a hajlékonyak valószínűleg nem használják.
És hogy amúgy van egy biztonsági őr is.

Szóval visszatérve, a munkafolyamat, ahogy az étterem belsejét kialakító társaság kitalálta, a következő: 1) megveszed az ételt, 2) megkapod a számlát, 3) bemész a mosdóba kezet mosni, 4) eszel. Ez a (látszolag egyszerű) folyamat rejt magában néhány buktatót, főleg, ha az ember otthon felejtette a néger rabszolgát, aki ilyenkor segédkezet nyújtana.

A 2) lépésig hibátlan a menet, ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy több sor van (Európa!!), egyebek között egy ablak, ami az aluljáróra nyílik, és néha találomra egy-egy pénztáros odamegy az ott várakozókkal törődni. A nehézségek ezután jönnek, amikor a következő dolgokat kell megoldania annak, aki tiszta kézzel szeretne étkezni egy olyan étteremben, ahol a legtöbb fogáshoz nem adnak evőeszközt:

• Fogd a tálcát, rajta egyensúlyozva az ételedet.
• Tartsd a nyugtát úgy, hogy a rajta található kódot el bírd olvasni
• Üsd be ezt a kódot a mosdó melletti számlapon
• Ha esetleg még valami holmid, táskád van, vagy teszemazt a sorban várakozás percei alatt levetted a kabátodat, az nagy pech.

Nem tudom pontosan hány végtagra méretezték ezt a feladatot, de tippem az, hogy a kivitelező társaságban többségben voltak a polipok.

Most mondhatná valaki azt, hogy nyugodtan az ember menjen az egyik asztalhoz, és hagyja ott ott a tálcát, táskáját, vagy ruháit, de emlékeztetném: ez a nyugati aluljáró, és abban is egy kirakat. A *kézenfekvő* megoldás persze az, hogy fizetés és a tálca pultról való felemelése között az ember felöltözik, megtanulja a kódot, és úgy megy be a mosdóba.

Ahol utána rá kell jönnie arra, ami betetőzi ezt a kis kalandot: a kézmosás közben nincs hova letennie a tálcát.