Olvass és álmodj
Tudod, hogy nincs bocsánat
József Attila
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinô utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
SAdam 2006.V.24 16:50
Azt hittem, a vázlatokban megmaradt verziót fogod ide bedobni :-)
Ulmar 2006.V.25 13:50
Érdemes elolvasnod a bevezetőt. Az két dologban segít, egyrészt tudd, hogy a vers mögött a vázlatban megmaradt verziót értem, másrészt meg hogy a hozzászólásnak Rólad kéne szólnia. És igen, ezentúl moderálni fogom.
Viszont tényleg nem véletlen, hogy például bent hagytam az utolsó versszakot. Van egy időpont, amikor tényleg elvet az ember minden elvet, és egy kis időre kitörli őket a fejéből. Elötte is élhet nekik, utána is, de közben nem. Ez szép, hogy ha képes valaki eldobni, dinamikusan rendbe hozni magát, majd utána visszaszerezni vagy új elveket gyártani. Ebből is az utóbbit tartom szépnek, hiszen egyfajta komoly fejlődést mutat. Inkább változást, a fejlődésnek iránya is van.
SAdam: