Olvass és álmodj
Vers az utazásról
Dsida Jenő
(Fodor Jenő)
Megy, robog a vonat, a hegy fut, kanyarog, omlik az út és mélyen a messzibe vés. Száz pózna is nyargal, a láz űz, kerget, a füst csupa bűz, kín feszül ki végig: a sín s mély nyugtatot ma nem ad az éj. ...Itt épen egy házikó nyit, tár ablakot a napfényre vár. Ott vén juhász - kezében bot, - néz nyugodtan s pihen a kéz. Fenn egy paraszt ép kaszát fen s hagy mindent a mentire nagy, ős bánattal: szomorú hős. Vad iramunk vajjon mit ad? Szent ez a nagy, falusi csend, de mi sose állhatunk be: bősz robajjal röpít a gőz s fut, kanyarog, szédül az út. Ints nevess, sírj: megállás nincs. Fut mozdonyunk s tüzet és bút hint: íz, hang, szín - elmarad mind.
1929
Ulmar 2007.I.02 23:01
Csak egy kis megjegyzés: a Fodor Jenő az álneve volt, amivel publikálta.
SurBa 2007.I.04 01:37
Sírj csak, de neked is haladnod kell...
Ulmar 2007.I.04 01:58
Ki a faszom sír?! Mi a úristennek kell haladnia?!
SurBa 2007.I.04 02:01
A vers szerintem sírt, és mindenkinek...
Ulmar 2007.I.04 02:11
Tényleg, a vers picit sír. De mi értelme lenne a lehetőségeknek, a reménynek, az újrakezdésnek, a boldog pillanatok újrafelfedezésének, ha nem szomorkodsz és kerülsz a végébe?
A vonat pediglen halad, "Ints nevess, sírj[...]".
Grizli 2007.I.04 02:43
Ez az, amikor valaki fog egy tollat és alfanumerikus karakterekkel megfest egy képet. Emlékeztet arra mikor hajnali vonatra szállva robogtam Győr felé, csak nekem ott volt az a mindent legyűrő nagyszerű érzés, hogy találkozni fogok akkori Kedvesemmel. Nekem az elhaladó táj csoda, újdonság...