NemMondomMeg

Hangtalanul áll a férfi.
Eldobott esernyője pocsolyában.
Összeszorítva vértelen ajkait,
csöndet nyel a némaságban.
Elcsépelt kényszert mos az eső,
szövevényes küzdelmes álmokat,
Remegő képek úsznak el.
Plasztik trófeák, félig bejárt utak.
Reszket az ár, a félelem úszik tovább.
A kételytől sárga vízcseppek
merev fehér ujjon gördülnek alá.
És a folyó alatti burkolat
fájdalmas akarattól izzik.
A férfi mozdulatlan.
Rezzenéstelen az arca.
Benne már kimúlt minden banalitás.
A semmilyen hideg esőben
  egy szürke ember áll.
Utoljára módosította Ulmar 2007.I.04 22:52-n
PermaLink
Votes disabled.

Hozzászólások (5)

UPi 2007.I.04 22:54

Ez saját alkotás?


Ulmar 2007.I.04 23:03

Igen, de nem az én saját alkotásom :)
Viszont örömmel venném, ha véleményeznéd.


UPi 2007.I.04 23:24

Később, most tintázok...


SurBa 2007.I.06 19:01

A szürke kicsit erős.


GrádMiki 2007.II.22 21:20

Ulmar: lenne egy kérésem. Légy szíves szerezz még ettől az írótól (bárki is legyen) verseket. Ez zseniális volt. :)

Tagek: