Mámor


Lehoczki Károly

	
Magad vagy végre hát
hajrá légy boldog
ezt akartad
igyál igyál!
Egyedül
akár a vászon
csattogva fönn
mint ing a vállon
lengve lobogva
száll
igyál igyál!
Örülj most már szabad vagy
elkergetted
kik jót akartak
rajta dalolj
igyál!
Nohát nem elég?
Mi kéne még? -
Szeretőd sincs
elhagyott. -Vagy
elhagyattad?
Elméd őrületbe zavartad
hörpints igyál
és talán lesz
ahova végül
ricsaj és nyűglődés nélkül
lehajthatod a
fejedet.
Tagek:
 
Utoljára módosította Ulmar 2007.II.23 15:39-n; 1 hozzászólás;
PermaLink
Votes disabled.

Megbújva


Lehoczki Károly

Vadásznak, mióta kitagadtál,
menedék, fegyverek nélkül hagytál.
Most kárörvendőn nyújt kezet
a párt és a szakszervezet.

Mert mi dolgom, ha nem a közélet?
- gürizni, viszontfeledni téged.
Számon tartani a jókat,
- adták - s leróni adómat.

Nehéz álmukban vagyok én övék
éjjeli egykor, ha nem alszom még,
hogy verset nyögjek fülükbe
rólad s köpjek ingyenükre.

Villám ebeivel kerít a nyár,
te, aki bujtatnál, hol maradtál?
Tányér nélküli vacsorát
eszem már egy életen át.
Tagek:
 
Utoljára módosította Ulmar 2007.II.23 13:11-n; 0 hozzászólás;
PermaLink
Votes disabled.

Idegen


Lehoczki Károly

Rokon! - húsod vaskos hajlatát
piros tested illatát
űzi a vérem.

Rokon! - erős karodban bátyád
mellemnek vetett ágyán
voltál nővérem.

Rokon! - ma éjjel a telihold
mint tükör eléd hajolt
csókos szemedért.

Rokon! - én is te eléd jöttem
s magam hiába törtem
egy idegenért.
Tagek:
 
Utoljára módosította Ulmar 2007.II.20 22:50-n; 6 hozzászólás;
PermaLink
Votes disabled.