Mámor
Lehoczki Károly
Magad vagy végre hát hajrá légy boldog ezt akartad igyál igyál! Egyedül akár a vászon csattogva fönn mint ing a vállon lengve lobogva száll igyál igyál! Örülj most már szabad vagy elkergetted kik jót akartak rajta dalolj igyál! Nohát nem elég? Mi kéne még? - Szeretőd sincs elhagyott. -Vagy elhagyattad? Elméd őrületbe zavartad hörpints igyál és talán lesz ahova végül ricsaj és nyűglődés nélkül lehajthatod a fejedet.
Megbújva
Lehoczki Károly
Vadásznak, mióta kitagadtál, menedék, fegyverek nélkül hagytál. Most kárörvendőn nyújt kezet a párt és a szakszervezet. Mert mi dolgom, ha nem a közélet? - gürizni, viszontfeledni téged. Számon tartani a jókat, - adták - s leróni adómat. Nehéz álmukban vagyok én övék éjjeli egykor, ha nem alszom még, hogy verset nyögjek fülükbe rólad s köpjek ingyenükre. Villám ebeivel kerít a nyár, te, aki bujtatnál, hol maradtál? Tányér nélküli vacsorát eszem már egy életen át.
Idegen
Lehoczki Károly
Rokon! - húsod vaskos hajlatát piros tested illatát űzi a vérem. Rokon! - erős karodban bátyád mellemnek vetett ágyán voltál nővérem. Rokon! - ma éjjel a telihold mint tükör eléd hajolt csókos szemedért. Rokon! - én is te eléd jöttem s magam hiába törtem egy idegenért.