Take it easy.

Kikapcsoltad a szavazást? Akkor is kapsz egy 5-öst. Ez egy valóban konstruktív kritika volt a nem konstruktív kritikáról.

Amúgy meg szerintem minden embernek szembe kell néznie, mennyire kevesen kezelik jóindulattal a másikat. A művészet <-> kritika páros ennek csak a vegytiszta változata. Úgy hiszem általában is kedvesebben kezelhetjük azoknak a faszfejeknek a baromságait, akivel egy házban/utcában/városban/országban/világban vagyunk kénytelenek együttműködni. Jobb hely lenne, meg többet is tudnánk közösen elérni velük. No de ez nem az a faj.

Világbéke :)

Szerintem egy dologban tévedsz (ez most kritika, nem fikázás, legalábbis annak szánom): ne várd el az emberektől, hogy megindokolják, hogy ha valami nem tetszik, akkor miért nem tetszik. Alapvetően az ember közönsége laikusokból áll. (Amúgy hozzáállás kérdése, hogy ki mit szeret jobban. Amikor a művészetek csak egy szűk, hozzáértő réteget foglalkoztatnak, akkor mindenki arra szokott panaszkodni, hogy "kevés a közönség", ha meg szélesebb kört érdekel, amit az ember csinál, akkor meg az a baj, hogy "nem értik meg". Ez egy olyan ellentét, amit el kell tudni fogadni mindenkinek, aki erre a pályára lép.) Ha nem csak hozzáértőkből áll a közönséged, akkor el kell tudni fogadni, hogy az embereknek általában csak egy benyomása van arról, amit csinálsz, amit megpróbálhat ugyan megfogalmazni, meg pontosítani, de hozzáértésének hiányában soha nem fogja tudni pontosan (vagy akár csak körülbelül pontosan) elmondani, hogy mi is zavarja tulajdonképpen a képen. Én a magam részéről a "Most egy rövid vélemény: talán kissé darabos" jellegű kritikákat úgy szoktam értékelni, hogy van valami, ami nem biztos, hogy jó a képen, de az már az én dolgom, hogy megtaláljam, hogy mi az, és hogy miért alakulhatott ki a darabosság érzése. Ekkor is persze két eset van: vagy rájövök arra, hogy mire gondolhatott a másik tudata alatt, és ha valóban gáz, akkor javítok, vagy ha nem jövök rá, akkor általában nyugtázom, hogy a másik tévedett, és továbblépek.

Ádám, én értem amit te mondasz, de. Szerintem van némi különbség, hogy akit lehúzol az egy profi (aki esetleg tud egy zavaros és átgondolatlan fikázásból is valamit kihozni), vagy az ötéves kifiad, aki most jött haza a zeneiskolából, és közlöd vele, hogy tragédia, ahogy hegedül.

Itt megintcsak igaz: hozzátenni nehéz, elvenni könnyű. Ha a gyerek első játékát megdícséred, akkor annak kevésbé lesz hosszú távra szóló hatása, mintha megmondod neki, hogy ilyen katasztrófa még nem ért hangszert a történelem folyamán.

Ebben igazad van.

Amúgy örömmel látom, hogy visszakerült a szavazógép :-) És hogy okos, mert nem enged kétszer szavazni... :-) :-)

A kritikus törekszik igazi remekmü megfogalmazására, hogy az tömör szellemességével kivívja a többi kritikus elismerését. Lássuk be, az eredeti alkotás készítöjének udvariasan hattérbe kéne vonulnia.

Nem teljesen értem az előttem levő hozzászólást, de ha az, amit értek, akkor szerintem tömör baromság.

Egyébként leginkább Sibeliust szeretem idézni a kritikusoknak: "Sose törődj a kritikusokkal. Még egyetlen kritikusnak sem emeltek szobrot..."

Nono, kedves Ádám, ezek azért kemény szavak (mármint a tiéd, nem Sibelius-é)! Szerintem amit Miklos akart írni egyszerűen az, hogy miután a művet leteszed az asztalra, utána már nincs mit magyaráznod vagy hozzáfűznöd. Valami hasonló megfontolásból volt egy időben az az elvem, hogy én magam nem szólok hozzá a saját blogomhoz, nem magyarázom a bizonyítványomat.

Miután az alkotásodat közzé tetted, már a közönséged feladata, hogy hogyan fogadja be. Én itt most a közönségemet regulázom megfele, nem alkotóhoz méltó viselkedés, de én ilyen vagyok. ;)

Olyan olvasatban, ahogy érted, végül is igaz. Nekem inkább valami olyasmi olvasat jött le a hozzászólásból, ami a kritikust, illetve a kritikát egy polcra helyezi az alkotóval, illetve a művel. Továbbá, valahogy nem érzem a kritika lényegének, hogy az szellemes legyen (akkor inkább már a mű legyen szellemes, nem poénos, hanem szellemes, ami két különböző dolog). A kritika lehet bármilyen unalmas analitikus elemzés is, ha rávilágít a mű erényeire és hiányosságaira. Mert szerintem inkább ez a jó kritika mércéje.

De mivel én is úgy éreztem, hogy vsz. csak félreértek valamit, ezért írtam azt a comment elejére, hogy nem teljesen értem. Ezek szerint tényleg nem... :-)

Kedves Ádám, sose bánd gyors ítéleted: gondolom abból indulsz ki, mi volna a kritika feladata. Én azonban a kritikusokról általában fogalmaztam meg véleményem; ezt UpiRajzBlog olvasása sem ingatta meg teljesen. Upi-nak - úgy éreztem - annyira triviálisan igaza volt, hogy már-már fölösleges volt neki azt leírni. Ha lenne ügyes kezem és megfelelö szituációs fantáziám, én inkább egy rajzzal reagáltam volna. Valahogy az ember a másodlagos eseményröl hosszasabban tud írni, mint magukról a rajzokról (lásd a kiinduló tételt)