Dakeron

Egy nem olyan kicsi sziget, de viszonylagosan nehezen hozzáférhető. Neve két részből tevődik össze dake=sötét, ron=föld. Ezt a későbbi véres háborúk után kapta. A lótusz hagyományokat őrzők ide menekültek a többségi vélemény elől, miszerint ők minden gonosz megtestesítői és jó ideig nem is zargatták őket itt. Egészen addig, míg ők öntudatukra nem ébredtek, más elmondásban a kontinensről származottak nem lettek rájuk féltékenyek. Egyszóval kitört a háború a lótuszok és a nagy föld között és a lótuszokat egy szörnyű kímélet nélküli háborúban a földbe döngölték. A módszerekben nem válogattak élőholtak, átkok, kardok, nyilak. A konszolidáció igen sokáig tartott. A hely itt kapta a Dakeron nevet.

Nem egy helyről varázslók és papok érkeztek Arcence-ról hogy begyógyítsák a föld sebeit. Dakeron egy protektorátussá, egy tartománnyá vált az egyik birodalomban. Egy ideig ez stabil volt, de egyes bölcsek belemélyedtek a régiek varázslataiba vagy eredetileg is a lótusztok varázslatai iránt érzett kíváncsiság vezette őket erre a földre és néhány emberöltő múltán a sziget újabb, talán sokkal veszedelmesebb háborúval nézett szembe. A varázslók egyik legmegbecsültebb tagja Porifenis a Dakeroniak oldalára állt. Hogy mit talált, ami miatt azt érezte el kell dobnia mindent? Talán csak belátta a bölcsek tanácsának hibáit, talán valami mesés kincsre lelt, talán személyes indokai lehettek. Egyesek azonban azt rebesgetik talált egy módszert, hogy megtörje Larkszisz átkát.

A háború után, ami ugyancsak Dakeron bukásával ért véget a tanács összes varázslójával és papjával egy szörnyen erős átkot hozott létre, amely Dakeronról száműz minden varázslót és papot és megátkoz minden hasonlót, aki a lábát e földre teszi. Nem engedhették meg, hogy még egyszer hasonló történjen. Az embereknek Dakeront saját verejtékükkel kell újjáépíteniük, miközben lótuszok nyomai után kutató inkvizítorok (harcosok) figyelik minden lépésüket, akik tengerentúli bölcsek utasításait követik. Egyfajta klasszikus feudális társadalom alakul ki, több állam formájában, amelyek folyamatosan harcoltak egymással. A haditechnika messze magasabb szintre emelkedett, mint ott, ahol azt harci mágusok csinálták: katapultok, várak, trebuche-k, ostromtornyok, jó minőségű rúnázatlan acél fegyverek és páncélok.

Nagyon sok idő után mikor a fejlettség olyan szinten van már, hogy nagyvárosok is kialakultak a mágikus szörnyeknek, szellemeknek az emlékét is elfelejtették már az itt lakók, egy hatalmas járvány tizedelte meg a lakosságot, amivel szemben az akkori pap alapú orvostudomány tehetetlen. Új praktikák jelennek meg és ezzel párhozamosan elkezdi a feudális társadalmat a polgári fölváltani. Az új paraszti ész mágiája megállíthatatlanul terjedni kezd. Manufaktúrák alakulnak és 100 év sem telik el a járvány után és Dakeron gazdagabb és fejlettebb mint Arcence nagyrésze. Áruikat messze szállítják újfajta hajóikkal, és egy új szabadságszerető kalóz réteg születik meg Arcence tengerein. A kontinens birodalmait az új fegyver a puskapor és az ágyúk ijesztik meg és ekkor döntenek úgy hogy közbelépnek.

Azonban harcosaik nem szoktak a Dakeroni harcmodorhoz, a varázslatok hiánya meglátszik. Hajóflottáikat még az átkeléskor végzetes csapások érik, és akik átérnek sem tudnak túl sokat tenni a fejlettebb fegyverek ellen. A szigetlakók kivívták függetlenségüket, és később saját polgárjogi forradalmuk után egy szövetségi államban egyesültek aminek a neve Pakaloroni (haladásföld) Unió lett.