A lényeg az, hogy ne vállald túl magad: ne akarj olyan dolgokat ábrázolni, amik jóval túl vannak a képességed határain. Azt hiszem, a fejlődés útja az, hogy olyan dolgokat vállalsz be, amik kicsivel vannak csak túl a határaidon. Az igényesség jó dolog persze, de tudnod kell, hogy mi az, amit már kár erőltetni.

Például, nekiláthatnánk natúrrajzot készíteni, de nem lenne értelme. (A natúrrajz – mint ezügyben fel lettem világosítva a napokban) – az, amikor valaki fog egy A2-es papírt, és addig bűvöli a ceruzával és radírral, amíg úgy nem néz ki, mint egy fotó.

Amúgy ahhoz, hogy vicceset rajzolj, nem kell nagy technikai tudás. Sokáig az embereknek ilyen fogókesztyűszerű valamit rajzoltam, hogy spóroljak az ideggel.

Ja, és nagyon jó az elégedett Vaker.

Szerintem a kezes rajz elmehetne mikrohullámú sütő reklámnak:
Béla keze, mielőtt bekerült a mikróba... és utána...