Náncsi néni megállt előtted, összehúzott szemöldökszőrzete kissé nehézkessé tette tekintetének kiolvasását, majd fenyegetően megpörgette előtted két rettentő kötőtűjét. A kötőtűkkel és ánuszrózsáddal kapcsolatos múltbeli rémtörténet menekülésre késztetne, ám lábaid már felmondták a szolgálatot, csupán állsz Náncsi néni előtt megsemmisülten. Ekkor a kötőtűfetisiszta öreglány megindul feléd két rettentő fegyverét olymód ingatva maga előtt, mintha kreativitása által vezéreltetve egészen új utakat (vagy gyógymódokat) szeretne kipróbálni újdonsült ellenfelén.

Te hátrálsz két lépést, esetlen tántorgásoddal felrúgva egy oszló, megnyúzott heregnóm-tetemet, akit még Béla bá ítélt volna bűzéért két heti elzárásra, ha az hajlandó lett volna követni őt. Óvatosan, végig előre nézve megpróbálod átlépni a hullát, ami - általános bénaságodat tekintve - meglepően könnyen sikerül.

Ekkor a szakadt plafon rejtekéből aláhull egy bimbaj-ork, aki meglátva Náncsi néni hívogató sziluettjét a porfelhőn keresztül, bimbaj-szagot érezve azonnal megindul kiszemeltje felé. Náncsi néni felé sem pillantva, könnyed mozdulattal bal szívcsakrán szúrja szakszerszámával, mire a bimbaj-ork rémisztő sivítás közepette omlik a különböző lények ürülékétől és az ettől semmivel sem gusztusosabb menzakajától bűzlő, pepitamintás csempére.

A pillanatnyi reménysugár eltűnésével végítéletként veszed tudomásul Náncsi néni ismételt közeledését. Ahogy egyre közelebb és közelebb lépdel hozzád nyuszimamuszában, érzed, hogy a verejték már a köldököd nyaldossa és útját semmi sem fogja akadályozni legnemesebb szervedig.

Azonban az utolsó utáni pillanatban az isteni manna reádhull az oszló heregnóm személyében, akiről Náncsi néni, vérben forgó szemét végig rajtad és valagadon felejtve, nem szerzett időben tudomást. Az öreglány remegve összeomló teste utolsó kegyelemdöfését önnön kötőtűjétől kapja, ami egyenesen beleáll...

• ...a jobb mellbimbajába.
• ...a fülcimpájába.
• ...a veséjén át a vakbelébe.