Ez az oldal egy vita folyománya, ahol előkerült, mint fogalom, a SajátVélemény, illetve ennek szemben állása a "tudományos értekezésekből montázsként kialakított álláspont"-tal.

A saját vélemény, mint fogalom, pontosan azt jelenti, hogy különböző helyekről összemontírozol valamit. Miután megszületsz, az egész élet arról szól, hogy benyomások érnek, amíg csak meg nem halsz, a saját vélemény pedig nem más, mint a téged ért benyomások saját rendszerbe való foglalása. Ebbe beletartozik az, hogy hogy beszél veled az ellenőr a metrón, vagy milyen érzés volt eltörni a lábad vagy meginni egy sört, és ugyanúgy ide tartozik az is, hogy mit olvasol el, mit hallgatsz meg és mit tanítanak meg neked, illetve milyen szemszögből és hogyan világítanak rá bizonyos jelenségeire a világnak. A saját vélemény akkor is saját, ha valakinek/valakiknek a véleményét elfogadod, és visszamondod, ha érted, hogy mit beszélsz, illetve végiggondolás útján a sajátodévá tetted. Sőt. Olyan vélemény, amit a többség igazi, vérbeli SajátVéleménynek fog fel, általában úgy születik, hogy az ember mélyen utánamegy annak, amiről éppen véleményt próbál alkotni, magáévá teszi sok más ember gondolatait, és ha van akkora szerencséje, hogy a sok törmelékből összeáll valami számára koherens kép a dolgok folyásáról, akkor elmondhatja, hogy valamire rájött. Máshogy egyszerűen nem megy.

Alapvetően az a baj a SajátVélemények többségével, hogy senkit sem érdekelnek. És nem azért, mert az emberek utálják egymást, hanem mert az egyik ember véleménye többnyire érdektelen a másik számára. Az, hogy mit gondolok valamiről, az az én szubjektív magánügyem, olyan értelemben, hogy a saját élményeimen alapul, és a saját világlátásom jegyeit hordozza, vagyis egy másik embernek esélye sincs, hogy megértse (mivel nem ugyanúgy lát dolgokat, mint én, az őt érő élményeket nem ugyanúgy fogja értékelni, így az én szubjektív véleményem nagy valószínűség szerint számára hülyeség). Ennek egy nagyon egyszerű oka, hogy az egyébként önkéntelenül is kialakuló saját vélemények többnyire nem igazak (itt igazság alatt azt a fajta tudományos igazságot értem, amit tényekkel alá lehet támasztani, és ami nagyjából azonos igazság, a megfigyelő személyétől függetlenül). Nyilván, ha az én tudásom egy jelenségről egy adott ismerethalmaz, akkor a véleményem csak ezen az ismerethalmazon belül lesz igaz. Ugyanúgy, a másik ember véleménye a saját ismereteinek halmazán belül lesz igaz. Csak akkor számíthatok arra, hogy az én véleményem a másik ember számára is elfogadható legyen, ha ismereteink halmazának van metszete. Nyilván minél nagyobb ez a metszet, annál könnyebb lesz olyat mondanom, ami a másik ember számára is érdekes, vagy legalábbis elfogadható. Ha azt szeretném, hogy olyan SajátVéleményem legyen valamiről, ami sok ember előtt megállja a helyét, akkor az ismereteim halmazát akkorára kell tágítanom, hogy várhatóan sok ember ismereteinek halmazával legyen metszete, lehetőleg minél nagyobb. Vannak olyan helyzetek, amikor bizonyos embereknek van egy SajátVéleménye egy olyan ismerethalmaz alapján, amit gyakorlatilag egy-az-egyben tartalmaz egy másik ember ismerethalmaza (tipikus tanár-diák viszony). Ilyenkor két eset van. Ha a két vélemény egyezik, arról sokat nincs, mit mondani. Ez a természetes út. Ha nem egyezik a két vélemény, akkor viszont majdnem biztos, hogy annak van igazabb véleménye, akinek az ismeretei bővebbek. Nyilván egy idő után minden növendék kinövi a mesterét, olyan értelemben, hogy elkezd olyan ismeretekkel is rendelkezni, amelyeket a mestere már nem tud. Ekkortól mondható, hogy a növendéknek a többiek számára is értékes SajátVéleménye van, de ennek értékét részint pont az adja, hogy tartalmazza valamilyen módon a mestere/mesterei tudását is. (Ez lehet akár teljes szembehelyezkedés is. Attól még, hogy szembehelyezkedek valamivel, attól még tudok róla. Sőt, igazán csak olyannal lehet szembehelyezkedni, amit ismerünk.)

SAdam

FilozófiaTéma