Quelar a Kratasi
Külsőre egy erőteljes alkatú ifjú windling, kinek öltözködése nem kímél szemet és orrot. Öltözete nagyrészt egy megerősített és talán nem túlzás állítani, hogy túldíszített (pixie szemmel puritánnak mondható) bőrpáncélból áll. A páncél szagra valahol a levendula környékén lehet, ez a kratasi növényzet miatt van így. Mozgása leginkább energikus és hirtelen, de leginkább kényelmet sugároz. Hangja mélyebb mint a legtöbb fajtársának, de még mindíg magasnak mondható.
Ha valaki járt Kratason, vagy legalább tudja, mi az, az ismeri Quelar történetét. Kratas egyetlen nagyobb települése ugyanis egy valaha volt spelljam hajó. Ennek a hajónak volt a helmsmanje Quelar a varázsló. Ő híres volt képességeiről és hatékonyságáról ebben a tisztben. Nem csekély mágikus ereje mellett elég sok munkát ölt a helmsmankedésbe. Kratason járja egy legenda miszerint Quelar beleszeretett egy Lydia nevű pixie lányba ott, az egyik látogatása során. A legenda szerint a pixie-k italának segedelmével alakot váltott, windlinggé változott mindörökre. Mindezt, hogy örökké Lydiával maradhasson. A történet szerint persze mindennek szomorú vége lett, hiszen Quelar elvesztette a legfontosabb dolgot, az emlékeit. Így aztán hiábavaló volt minden tette, és a hajó legénysége hajótörötté vált. Közel egy teljes hónapot töltöttek Kratason. Quelart sosem látták többé, csakúgy mint a hajó rakományát és még két társukat, kiket az erdő vadjai téphettek szét. Nem nagyon része a történetnek, hiszen ezt már mesélni sem szokták, hogy egy hónap után az egyik ellenségük vette a legénységet a fedélzetére. Ráadásul matrózként, és a kapitányt no meg a tiszteket (már akik nem tűntek el) pedig fogolyként.
"Ez egy nagyon szép és nagyon megható történet, de nem emlékszem semmi ilyesmire. És varázsolni sem tudok. Mellesleg honnan tudják, hogy nem emlékszik semmire, ha nem látták többé?" -Quelar
Mindezek mellett Quelar egy windling harcos, aki valóban nem emlékszik igazán a távoli múltjára. Leginkább meglepetésként szokta érni néhány furcsa érzelmi kitörése, de kiegyensúlyozott természet. Könnyedén veszi az életet és nem várja el mástól sem, hogy túl komolyan vegye... sőt.
Napló:
Nem vagyok írogatós fajta, de most mégis. Ma furcsa dolog történt velem, és nem is először! Nem szokott zavarni a halál, mert harcos vagyok. Legalábis nemkéne. De most megint eltörött valami bennem. Nem akartam én megölni azt a tetves brigantit (jófejek ezek a t'skrangok) de mégis. Pedig nem mozdult, és nem kiabált, nemúgy mint a másik. Nemértem miért csinálok ilyet, nem akartam ilyet csinálni. Szinte félek hogy rosszat teszek. Pedig segítettem, és holnap megünnepel érte egy város. És ráadásul nyertünk is, és most már mindegyikünk jól van. De nem tudom igazán megbánni, hogy olyan rútul elbántam egy vadidegen vademberrel. Csak azt, hogy nem kellett volna így lennie... Ja, és ma majdnem megölt Phil, de már elnézést kért. Szerintem kicsit lassú a feje, persze a keze is... gondolhattam volna. Amúgy minden jó és a t'skrangok szereznek nekem egy pallost. Jól meg lesz munkálva, valamilyen távoli tájról hozták. Azt mondják másfelé is élnek pixie-k meg windlingek, úgyhogy sosem leszek fegyver híján. Ennek a pallosnak hegye is jó lesz, és mindkét éle is jól meg lesz élezve. Kíváncsi vagyok milyen díszek lesznek rajt