Éppen dolgozik a gép, így a legujabb főzős élényemet megosztom veletek.

A TACSKÓ - ban voltam, mikor megszületett bennem a gondolat, hogy valamit otthon enni kellene, ami nem hideg kaja. Még jobb, ha erről lehetne blogolni. Hogyan is fogjak hozzá?

A legjobb, ha egyszerűen elgondolkozol, hogy mit szeretnél enni. Hmmm... legyen mondjuk füstölt sajt benne. Akkor vegyél magadhoz egy adag füstöltsajtot. Mit szeretnél még enni? Jó lehhe valami hús is, hogy rendes étel legyen. A baromfihoz nem volt semmi kedvem, a sertéshúsnál valami könnyebbet szerettem volna, így pár perc nézelődés után a kosárban landolt egy kis befőttes üveg kagylóhús. Kell valami ballasztanyag, így a régi barátomhoz, a rizsához nyúltam, de azt ugye nem kell venni, mert a háború esetére félretett készletek fele az rizsa. Ok, eddig nem rossz, de még fel lehetne dobni.... ó igen. Sárgarépa. Nagyon kajak. A sárgarépa az olcsó, ráadásul zöldség, és ad egy édes ízt a kajának. Az olivabogyó csak hab volt a tortán Meg is vagyok, irány a kassza, perkálok a morgós néninek és uzsgyi haza. Vicces volt, mert nem volt nálam szatyor és a zsebeimet tömtem meg a komponensekkel.

Tudjátok AD&D-ben a főzés ahogy $adam és én műveljük, az egy level 2 varázslat. Az Ő esetében a mérgezett komponensek ehetővé válnak, az én esetemben... na ezt a nagyközönségre bizom, hogy az én esetemben miért.

A vásárolt matériumok vegyítése, és étellé alaitása

Első lépésben a sárgarépát vágtam kevés vizbe, azt megpárolandó. Mikor már jó puha akkor leöntöttem a vizet, kiszedtem tányérra a répát, majd a helyére suhintottam egy kevés KACSAzsírt, rá a rizst, megpiritani, majd felönteni vízzel.

Utána jöhetett a só, de nem túl sok, csak éppenhogy. A vizbe bele a kagylóhús, az olivabogyó (zöld magozott és töltetlen!!!), a sárgarépa, némi zöldborsó, Ezt egybefőztem és amikor kész volt az apróra darabolt füstöltsajttal elkevertem.

Konklúzió

Ez a kaja tök finom volt. Azonban a háztartásomból hiányzik egy sajtreszelő. Nem is tudom, hogy szabad- e rizottónak nevezni ezt, de nem is ismerem a rizottó pontos definicióját.

A történetünk pénteken kezdődik, amikor hősünk ( Grizli ) némi szabadidővel rendelkezve bement a Lehel téri piacra, hogy a hétvégi vendégei számára valami ételt vegyen. Opteknek igértem, hogy sütünk disznótoros ételt, és akkor jó lesz nekünk.

A piacon sétálva azonban belebotlottam egy standba, a kissebb pultok között középen a nyugati felől érkezve a második sorban, ahol van egy asszony, aki barmfit árul. A csirkéi és a kacsái nagyon szépek (ha jól emlékszem nincs is más a portékái között). Namármost van olyan az ember életében hogy megszállja valami felsőbb hatalom, és megtesz nem logikus dolgokat. Így esett megy hogy odaléptem a pulthoz szépen lealkudtam a kacsa árából 800 forintot (így sem volt valami olcsó, de basszus láttad volna azt a gyönyörű erős sárga bőrét, akkor nem kételkednél egy percig sem, hogy itt kell venni húst).

Kacsa megvéve, az asszoy félig elégedetten tette el a pénzemet. Lehet, nem akarta haza hurcolni a Dagobert bácsit, és így tutira nem ment kárba, s legalább jött belőle vissza pénz. Valahol szomorú dolog, amikor nem tudod valaminek kifizetni az árát, de a gazdaság igencsak köhögne, hogyha mindenki kedves tisztességes lenne és nem versenyezne folyton mindenki, hogy az árat minimalizálják a userek, miközben ehhez képest a minőséget igyekeznek maximalizálni.

Közetkező menüpont a hazaérkezés kipakolás, elmenni edzésre, satöbbi satöbbi. A következő képkocka, amit láthattok az az, hogy Optek és Én ülönk Dagobert bácsi felett, és szomorúan megállapítjuk, hogy még ki kell zsigerelni. A google mellól fel sem merünk állni, a kacsa a dohánzóasztalon, még rajta vágódeszka, lavor, két féle kés és egy bárd. mellette a fotelen ott a laptop a vezetéknélküli konrollerek meg a kanapén vannak mellettem. Akkor hát telefon anyámnak. Telejsen kikelt azon hogy miért nem figyelek oda, mire közölni kellett vele hogy fokuszáljon a feladatra és segitsen. Végül metudtam, hogy a kacsa boncolásakor arra kell vigyázni, hogy az epehúlyagot ne vágjuk fel, mert akkor az egész megkeseredik. Evvel felvértezve megforgattuk Dagobertet, és észre kellett venni, hogy hiába ment a pánik a zsigerelés miatt, emrt azt már elintézték ( köszönöm szépen eladó néni ). Ahogy gyerekkorunkban láttuk megfentük hát Optekkel a késeinket, és legjobb tudásunk szerint feldaraboltuk, majd szétosztottuk az állatot. Érdekes élmény volt. Jó játék. :) A porciókat bezacskóztam és a mélyhűtőbe raktam... hiába, egy 4 kilós kacsát én sem tudok megenni egy ültő helyemben. A háját és a bőrét félretettünk, és Opteki szülői segitséggel felraktuk, hogy legyen belőle tepertő. Miközben sült a tepertő elmentünk a Kós Károly térre, hogy vegyünk kenyeret és hagymát.

Maga az étel kész is lett mire hazaértünk. Előételnek a maradék vajkrémet ettük meg, ekközben a frissen sült!!!!! tepertő az ablakban pihent. A főétel a tepertő volt hagymával, és friss kenyérrel.

Desszertnek pedig egy egy somlói galuska várt minket. A hűtőben pedig egy befőttes üvegben ott van a megdermedt kacsazsír.

Fenséges lakoma volt! Maga az étel nem olyan legényes, hanem az elkészítési módja, amikor jönnek a kérdések, és morogsz, hogy hol van egy asszony, amikor igazán szükség lenne rá. MAgát a kacsát nagyon szeretem, a husa is kifejezetten izlewtes és a zsirja is igen különleges élmény. Szerencsére ez a kacsa tényleg tutda képviselni azt amit egy kacsában keresek, és kifejezetten érződött, nem egy áruházlánc fakó szinű és még fakóbb ízű termékét vettem meg. BEvallom, hogy itt a són kívül más füszer nem került ma a kezembe....

A vegetáriánusok pedig még egy fasza dologról lemaradnak. Nem akarok kötöszködni, csak meg akarom köszönni, hogy a vegetáriánus nincsen velem szemben versenypozicióban ha el kell fogyasztani egy KACSÁT!!!!

A rend kedvéért megjegyzem, hogy a mutterom nem kelt ki igazából annyira, bár nem éreztem, hogy büszke lenne fiára ( ez persze butaság a részéről, mert minden esélyem megvolt, hogy sikerrel vegyem az akadályt), egy sztoriban azonban szabad kicsiket fillenteni csak a mesélés kedvéért.