Chat
Degec
ExtraautistaVilágtólElzárkózottHekkerközösség
FrissVáltozások
HardverTörténet » TémaKatalógusAdminisztrációTéma
EztRajzoltuk
FilozófiaTéma
HarcművészetTéma
HumorTéma
InfoTéma
IrodalomTéma
JátékTéma
ProgramTéma
SajátLap
ZeneTéma » AdminisztrációTémaAEB
ApocalypseKÖZÖS
ApocalypseRulezOrg
ApocalypseWiki
Blog
Bugs
FeatureRequest
Fórum
GoogleAdsense
Idióta
KedvencOldalak
Mottó
SajátLapChallenge
Szavazás
SzerkesztésiSegédlet
Taggelés
Tracker
TöröltOldal » BlogMetaBlog
WebLog
ÚjBlogFormátumok » MetaBlog » /5
2009-06-12
Verseny
Az alábbi cikk kicsit elgondolkodtatott:
http://index.hu/tech/2009/06/12/bongeszo_nelkul_jon_a_windows_7/
Azért azt tudni kell rólam, hogy alapvetően nem szeretem a Microsoftot (bár kétségtelenül van egy-két jól megírt játékuk). Ha csak tehetem, nem használok Microsoft cuccokat (ez amúgy Apple gépen nem is olyan nehéz), és az üzletpolitikájuk (adjunk el sok ócsó szart és nyomjuk le az emberek torkán erőfölényből) is bőven hagy kívánnivalót maga után.
Ezzel együtt nem értem az Uniót. Milyen jogon szólnak bele abba, hogy egy önálló vállalat mit és hogyan épít bele a saját termékébe? Én értem, hogy a Windows → IE meg a Windows → WMPlayer meg a hasonló árukapcsolások némi hátrányba hozzák a konkurens gyártókat, de 1) senki nem tiltja, hogy a konkurens gyártók konkurens oprendszereket csináljanak 2) ha valakinek nem tetszik, nyugodtan telepíthet bármit a konkurens gyártmányok közül.
Kicsit úgy érzem, olyan ez, mint ha mondjuk előírnák a Suzuki számára, hogy nem tehet gyárilag akkumlátort a kocsiba, hanem a kedves vevőnek a boltban biztosítani kéne, hogy az összes lehetséges akku közül válasszon egyet vásárláskor. Vagy ha a Coca-Cola nem indíthatna "külj vissza 100 kupakot és nyerj egy Mercedest" akciót, hanem csak "küldj vissza 100 kupakot és nyerj egy általad választott hétmillás kocsit" (esetleg ekkor a többiek pampoghatnának, hogy háttérbe lettek szorítva és előnytelen piachoz juttatták az autóipart, ezért inkább csak adjanak hétmillát, oszt' annyi).
Az is kicsit visszatetsző, hogy az Apple-t nem csesztetik emiatt (pedig ott még sokkal inkább minden előre telepítve van, mint Windowson, pont ez az oprendszer egyik varázsa és az Apple-marketing lényege, hogy "a dobozból kiveszed és működik", pedig ott is vannak bőven konkurens – néha sokkal jobb minőségű – termékek), és mondjuk sosem volt Linuxom, de gondolom ott sem úgy indul a dolog, hogy felpakolod a kernelt, aztán egyenként vadászol össze mindent (illetve: biztos vagyok benne, hogy úgy is lehet, de gyanítom, hogy az "átlag userek" számára, akiknek közük nincs a gépekhez, csak létezik valami előre összepakolt verzió, amit csak telepíteni kell és kész).
Egyébként ezt (mármint, hogy mekkora baromság ez a döntés) mi sem mutatja jobban annál, mint amit a cikkben írnak: szóval az sem jó, ha nincs böngésző, de az sem, ha van. Legyen egy választófelület, ahol a felhasználó választhat, hogy melyik böngészőt akarja. Aha. Szóval legyen fenn a telepítőlemezen még pár száz mega szemét, hogy minden lehetséges böngésző telepítője ott legyen. Arról nem beszélve, hogy mi alapján döntik el, hogy mi kerül oda? Firefox? Opera? Esetleg Chrome? (Safarit már ne is említsük...) Mi van, ha az én cégem is fejleszt egy webböngészőt, csak épp nem tudnak róla Redmontban? (Apple alatt legalább 7-8 böngészőt fel tudnék sorolni, és biztos vagyok benne, hogy lényegesen több van, és hogy Windows alá még több létezik.)
Kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő szegmens. Kivetetik a Paintet? Esetleg a Notepadet? vagy a Windows Exlorert? (Esetleg valamelyik rendszereszközt, hátha van konkurense?...)
Abszurd...
2009-06-11
When We Two Parted
by George Gordon (Lord) Byron
When we two parted In silence and tears, Half broken-hearted To sever for years, Pale grew thy cheek and cold, Colder thy kiss; Truly that hour foretold Sorrow to this. The dew of the morning Sunk chill on my brow-- It felt like the warning Of what I feel now. Thy vows are all broken, And light is thy fame: I hear thy name spoken, And share in its shame. They name thee before me, A knell to mine ear; A shudder comes o'er me-- Why wert thou so dear? They know not I knew thee, Who knew thee too well: Lond, long shall I rue thee, Too deeply to tell. I secret we met-- I silence I grieve, That thy heart could forget, Thy spirit deceive. If I should meet thee After long years, How should I greet thee? With silence and tears.
Megtérés
A "milyen böngészőt használj" kérdés szerintem amíg létezik web, és léteznek konkurens cégek, mindig is egy alapkérdés lesz. Igazából a "milyen operációs rendszert használsz" kérdés után úgy tűnik (legalábbis számomra), hogy ez a második legjellemzőbb "hitkérdés" a számítógépbuzik körében. Én eddig a napig próbáltam tartani magam a jól megszokott, nagyon sok szempontból profi, ráadásul nyílt forráskódú (ezáltal valahogy számomra szimpatikusabb) böngészőhöz, a Firefoxhoz. Ma megtörtént a váltás (aminek minden normális jóslat szerint már rég meg kellett volna történnie, hiszen az Apple-t általában nem könnyű elverni a saját háza táján, és bizony tényleg számos olyan finomsága van az oprendszernek, ami a Firefoxba egyszerűen nincs átmentve).
Nem akarok ódákat zengeni a tegnap előtt megjelent Safari 4-ről. Egyrészt, mert sok ponton azért annyira még mindig nem jó, mint a Firefox 3 (hogy a legerősebb hiányosságot említsem: az Apple-nek nincs olyan webhelye, mint az addons.mozilla.com – nyilván nem a webhely maga hiányzik, hanem a szolgáltatás), másrészt, mert nem vagyok beépített marketinges, és ha már hitkérdés, én mégis inkább a Firefoxot szeretném vissza (még mindig tárolom a certificate-emet a Firefox D–Dayről).
Még az sem lett volna feltétlen meggyőző érv, hogy vannak oldalak, amiket a Firefox egyszerűen nem hoz be, míg a Safari némi workaround után igen (fontos, itt nem a Windowsos Firefoxról beszélek, az mindent behoz – a Mac OS alá fejlesztett cucc viszont elakad néhány olyan oldalnál, mint pl. a CIB Internetbank, akik valami agyament ötlettől vezérelve Java appletként csinálták meg az oldalukat, és ezt sajnos sikerült olyan "profira" megírniuk, hogy a Firefox egyszerűen nem nyitja meg).
Ami végül mégis az átállásra kényszerített, az az, hogy az alatt az idő alatt, amíg a Firefox elindul, azalatt a Safari elindul, behozza az egyik könyvjelzőmet, és azon belül még elnavigál egy következő linkre is. Na meg ez:
(A teszthez ezt az oldalt használtam.)
2009-06-10
The Ballad Of A Bachelor
by Ellis Parker Butler
Listen, ladies, while I sing The ballad of John Henry King. John Henry was a bachelor, His age was thirty-three or four. Two maids for his affection vied, And each desired to be his bride, And bravely did they strive to bring Unto their feet John Henry King. John Henry liked them both so well, To save his life he could not tell Which he most wished to be his bride, Nor was he able to decide. Fair Kate was jolly, bright, and gay, And sunny as a summer day; Marie was kind, sedate, and sweet, With gentle ways and manners neat. Each was so dear that John confessed He could not tell which he liked best. He studied them for quite a year, And still found no solution near, And might have studied two years more Had he not, walking on the shore, Conceived a very simple way Of ending his prolonged delay-- A way in which he might decide Which of the maids should be his bride. He said, "I'll toss into the air A dollar, and I'll toss it fair; If heads come up, I'll wed Marie; If tails, fair Kate my bride shall be." Then from his leather pocket-book A dollar bright and new he took; He kissed one side for fair Marie, The other side for Kate kissed he. Then in a manner free and fair He tossed the dollar in the air. "Ye fates," he cried, "pray let this be A lucky throw indeed for me!" The dollar rose, the dollar fell; He watched its whirling transit well, And off some twenty yards or more The dollar fell upon the shore. John Henry ran to where it struck To see which maiden was in luck. But, oh, the irony of fate! Upon its edge the coin stood straight! And there, embedded in the sand, John Henry let the dollar stand! And he will tempt his fate no more, But live and die a bachelor. Thus, ladies, you have heard me sing The ballad of John Henry King.
2009-06-09
Helyzet
Minap lementem vásárolni ételt. Már a sorban álltam, néztem ahogy az előttem álló néni kipakolja az ételeket a szalagra. A pénztáros szépen lehúzta, közben egy-két mondatott váltottak. A végén a néni megpróbált fizetni. Nem sikerült.
Nem azért nem sikerült mert rosszul látott, vagy mert nagyon nem tudott számolni, hanem mert hiába keresgélt a pénztárcájában, egy-kétszáz forinttal lemaradt az végösszegről. Nem vett sok mindent, kis hús, krumpli, némi zöldség és egy kolbász. A kolbászt visszaadta azzal a mondattal, hogy "a többire szükségem van". Ez hónap elején volt, de már nem nagyon. A néni ezután a maradék apróját a pénztár utáni sorsjegyesnek adta, de nem vártam meg, hogy sikerült-e neki megnyernie a kolbászt.
Tudni kell, hogy alapvetően nyugdíj ellenes vagyok. Szerintem nem jó módszer, hogy valamekkora pénzt utal az állam az embereknek miután elérték a bizonyos bűvös kort. Már csak azért sem, mert például egy öregedő társadalomban ez az állam számára könnyen megfizethetetlen lehet. Valahogy nem az állam reszortjának tartom, hogy ezzel foglalkozzon, szerintem az ember felelőssége, hogy gazdálkodjon a pénzével és gondoljon a jövőjére, az állam feladata meg hogy lehetőséget adjon erre. Tudjanak az emberek eleget keresni ahhoz, hogy a magánnyugdíj pénztárakba vagy folyószámlára vagy bármi másba pakolhassanak. Szerintem mondjuk ez sem működne emberi butaságból, de nekem jobban tetszene.
Namost a néni esete ezzel együtt igenis megérintett. Nem volt benne szánakozás vagy semmi olyan ami miatt nagyon lesújtottnak tűnt volna, nem mondta, hogy kevés a nyugdíj, nem mondott semmit. A pénztáros sem mondott semmit, úgy tűnt nem ez az első esete amikor valaki alul maradt a fizetésnél. Gond nélkül kérte el a kulcsot, hogy lehúzhassa a kolbászt a végösszegből. Én meg csak álltam és néztem az öreg nénit amint bepakol a kis szatyrába. Nem volt pofám pénzt ajánlani és nem volt kedvem a témát neki felhozni. Félek, hogy volt már neki rosszabb is.
Ez a helyzet a sarki boltban.
Theremin
Íme, Clara Rockmore, a világ legjobb theremin-játékosa:
A theremin az egyik legelső elektronikus hangszer, a szovjet Léon Theremin találmánya a húszas évekből. A működési elve nagyon egyszerű, és persze nagyon látványos: a hangszertesten két antenna van (az egyik a hangmagasság, a másik a hangerő vezérlését szolgálja), és ezek alkotnak egy nagy kondenzátort az előadóval. Gyakorlatilag a közönség azt látja, hogy az előadó a levegőben kalimpál a kezével, miközben szól a hang...
(Megjegyzés: a theremin először csak valamikor fél perc körül, a zongora–intró után lép be).
2009-06-07
Narancsriadó
Igérem, hogy nem lesz köze az EU parlament választásokhoz.
Pár nappal később rajz:
Az sztori hátterében ez a cikk áll.
2009-06-06
Fakitermelő
2009-06-05
Speed Nikolett
2009-06-04
Hentespulton
Apocalypse KÖZÖS
A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.
A MetaBlog minden blogok felett álló, a közös legközösebbje. Olvassátok, és sírjatok.
Korábbi bejegyzések
Archívum
- Tartalomjegyzék
- Toplista
- 2009-10
- 2009-09
- 2009-08
- 2009-07
- 2009-06
- 2009-05
- 2009-04
- 2009-03
- 2009-02
- 2009-01
- 2008-12
- 2008-11
- 2008-10
- 2008-09
- 2008-08
- 2008-07
- 2008-06
- 2008-05
- 2008-04
- 2008-03
- 2008-02
- 2008-01
- 2007-12
- 2007-11
- 2007-10
- 2007-09
- 2007-08
- 2007-07
- 2007-06
- 2007-05
- 2007-04
- 2007-03
- 2007-02
- 2007-01
- 2006-12
- 2006-11
- 2006-10
- 2006-09
- 2006-08
- 2006-07
- 2006-06
- 2006-05
Guestbook
hedonists@scarier.modernizatione.milherb@homicidesx.com
um@dhaulagiril.com
dimer@supersedel.com
pleurisy@explicatesu.ca
lops@repertory.southernsj.org










![Validate my RSS feed [Valid RSS]](/Content/Images/valid-rss.png)