Akkor, amikor az Apocalypse kozos WebLog kiterjeszteset irtam, elotte probakeppen csinaltam magamnak egy masik blogot, aminek az volt a cime, hogy UPi Loves the Ocean (http://upiflake.blogger.com, vagy valami hasonlo volt a cime).

Ezt akkor "csak ugy" irtam be, mert valami cim csak kellett szegeny blognak, es jobb meg nem jutott eszembe 10 masodperc leforgasa alatt. Ezen kivult, ugye, tudtam, hogy Portugaliaba megyek, es Portugalia az Atlanti ocean partjan fekszik.

Az, hogy valamit tudsz, es valami tudatosul benned nem pontontosan ugyanaz. Peldaul, tudod, hogy a vasalo forro es veszelyes, mert a mamad erre figyelmeztet minden alkalommal, amikor a mukodo haztartasi eszkoz kozelebe csamborogsz, de addig nem tudatosul benned, amig egyszer tenyleg bele nem nyulsz melo veletlensegbol.

Hasonlokeppen, a szuleid szamara orokre gyerek leszel (meg 50 evesen is), mert ugyan tudjak, hogy felnottel, de ez sohasem fog tudatosulni.

Visszaterve, annak ellenere, hogy tudtam, hogy veszelyesen kozel fogok jutni az Atlanti Oceanhoz, megsem tudatosult bennem ez, egeszen addig, amig nem mentunk el ma Cabo da Rocaba. Ez, annak aki nem tudna, Europa legnyugatibb pontja, es mint ilyen, kenytelen az ocean partjan lenni, mivel nyugaton Europa nem hataros semmi massal.

Szoval odaertunk, csodaszep volt, a hullamok csillogtak a delutani napfenyben, volt egy tabla, ami biztositott mindenkit arrol, hogy tenyleg nincs mar semmi nyugatra, a mezo ezer szinu viragoktol megvadult rovarok dongicselesetol zengett, es mintegy 300 meter magasan voltunk a vizszint felett. A viz es kozottunk pedig egy sziklas perem volt, ami nem volt tul invitalo a fejesugrashoz.

Igazabol ez a magassag elsore nem is nagyon tudatosult bennem. Ranezesre, a viz talan 50 meterre volt alattunk, meg mindig egy kicsit sok egy kellemes fejesugrashoz, de nem is olyan veszesen tavol. A viz partjan koveket mosott a szel, ranezesre akkorak voltak, hogy azokra szep kenyelesen raalljak, amig a vizbe martom a kezemet. Az igazi magassag akkor esett le, amikor az egyik ilyen sziklan meglattam egy bolhat. A bolha emberi vonasokkal birt, csak nagyon kicsi volt.

Uhh. Egy lepes hatra a peremtol, de gyorsan.

Ennek a tortenetnek vidam a befejezese; tovabb haladva a part menten deli iranyba kisvartatva talaltunk egy strandot, ami lankas volt, homokos, emberek sarkanyokat eregettek, es ugy tettek, mintha szorfozni szandekoznanak. UPi lelkiismeret-vizsgalatot tart: voltam en mar az Atlanti Oceanban?? NEM!!! (A Csendesben mar voltam, es ugye egy vilagocean van, de az akkor sem az Atlanti.) Na, akkor uzsgyi!!! Cipo le, nadrag feltur, es roham.

Jelentem: immaron voltam az Atlanti Oceanban. Ugy terdig. Nagyon hideg.

Utoljára módosította UPi 2006.V.24 16:30-n
PermaLink

Hozzászólások (1)

SAdam hozzászólása 2006-05-14 21:37-kor

Az tényleg gyönyörű hely. Amikor ott jártam, a szüleim beadták nekem, hogy amit a távolban látok (valószínűleg a felhők érdekes alakulata lehetett), az New York. És hát szomorú gyerekkorom volt, mert utána hiába nyaggattam őket, hogy sosem voltam még New Yorkban, és ha már úgyis ilyen közel van, akkor valahogy ruccanjunk már át oda...

Na, de ha már ott vagytok, akkor oda igen közel lesz Porto, ami nem az emeletes Eiffel-hídról nevezetes (ne hagyjátok magatokat becsapni), hanem mégiscsak a borról. Szóval kellemes részegedést!

Tagek:
 

ApocalypseKÖZÖS | FrissVáltozások | TémaKatalógus | Index | Térkép | Random Page
Belépés | Regisztrálok
Ez az oldal nem változtatható | Régebbi változatok | Hivatkozásai | Add a kedvenceimhez
Utoljára módosította UPi 2006.V.24 16:30-n