Tegnap hajnalban meghatottságról szomorúságról írtam volna Nektek, de töröltem. Árt az imidzsemnek. :)

Itt az új év, az új feladatok, az új.... gördül a szekér, és ennél nincs is jobb dolog. Álmaimat eltemetem, nem építek jobb világot. Még csak néger sem vagyok.

Egy barátom megszólt, hogy szórom el magam mellől az embereket. Nem erről van szó. Tudjátok, aki lemarad, az kimarad. A legtöbb ember ha látom hogy baj van egy emlékeztetőt megér, hogy szóljon, ha kell a segítő kezem. A barátaim ennél többet is megérdemelnek, de nem válthatom meg senkinek az életét. Igyekszem többet adni a világnak, mint amit érzem, hogy kapok.

Forr a fekete tea, éjszaka van, felfrissülten ülök a gép előtt. Majd eljön az ideje a szentimentalizmusnak és a vágyaknak, a hiányérzetnek, de most nincs rá idő. Most csak ez a pár mondat van, és az hogy örülök, hiszen ismét pörög a film.

Vége a nyárnak... szerencsére.