A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Aisha 2006.VI.03 18:48
Szerintetek nem vidám?? Nekem most annak tetszik, bár kicsit borús a vége...olyan "som-fanyar ének". =)
Grizli 2007.I.02 15:02
Nem vidám. Sőt, kifejezetten szomorú. Fel se merülne a kérdés, hogy kérdezett fél igényli-e a játékot, meg a többi... blabla bla dolgot. emlékszem arra az emberre, aki megismertette velem ezt a verset, milyen bánatos szemekkel bámult rám akkor. Ha már csak sirni vagy nevetni lehet csak... akkor inkább nevess.