Olvass és álmodj
Szomorú, tavaszi éj
Li Long Fu
Az ezüst fácán nyújtottan, búsan Kiáltott messze felettünk. Fuvolámon játszottam valamit... Nem volt vidám dal... Elakadt az is. Súlyos szomorúság terült a világra; Bár nem tudtuk nevén nevezni. - Szemünkbe sajgón gyűltek a könnyek, Az élet, mint álom feküdt meg bennünk. Nehéz volt szívünk, mint a virágoké körül. - Lecsüggesztetted két karod, Szemembe néztél és szóltál fáradtan: "Maradj csendben! Majd elvonul!..."
Kaffka Margit fordítása
Hozzászólások
0