Lehoczki Károly

Vadásznak, mióta kitagadtál,
menedék, fegyverek nélkül hagytál.
Most kárörvendőn nyújt kezet
a párt és a szakszervezet.

Mert mi dolgom, ha nem a közélet?
- gürizni, viszontfeledni téged.
Számon tartani a jókat,
- adták - s leróni adómat.

Nehéz álmukban vagyok én övék
éjjeli egykor, ha nem alszom még,
hogy verset nyögjek fülükbe
rólad s köpjek ingyenükre.

Villám ebeivel kerít a nyár,
te, aki bujtatnál, hol maradtál?
Tányér nélküli vacsorát
eszem már egy életen át.
Utoljára módosította Ulmar 2007.II.23 13:11-n
PermaLink
Votes disabled.
Tagek: