Esküvő-téma.

A helyszínen van egy nagyterem és közvetlenül alatta egy keleties stílusú bár. A bárba közvetlenül a nagyteremből lehet lemenni egy lépcsőn. Ha nem kérjük a lenti bárt, akkor a csapóajtót bezárják, és a fenti terem annyival nagyobb.

Elhelyezendő:

• Asztalok, ahol emberek hánynak esznek.
• Gyermeksarok (szerződtetünk egy céget, akik a gyereksarokban a gyerekekre vigyáznak és szórakoztatják őket).
• Tánctér.
• Svédasztal esetén (ha tartjuk magunkat az eredeti tervhez) a svédasztalos pultok.

A probléma a következő:

• Ha a lenti bárt nem vesszük igénybe (vagyis minden fentre kerül), akkor ennyi dolog nem fog elférni, ezért nem lesz svédasztal, a gyereksarok szűkös lesz és a tánctér sem lesz valami hatalmas.
• Ha a lenti bárt igénybevesszük, akkor mi legyen fent, mi legyen lent?

Szavazzatok!

És történt, hogy a héten Beával elkaptuk a náthát.

És történt, hogy egész héten felváltva nyomtuk itthon az ágyat, és ittuk a teát meg ettük a vitamint.

És történt, hogy egyszer csak, a semmiből, szombat reggelre kaptunk néhány fülest pár árva, öreg kutyáról (az egyik miatt egészen Szekszárdig autóztunk).

És történt, hogy ma belefutottunk egy esküvős kiállításba.

És lehet, hogy új, öreg kutya áll a házhoz nálunk.

És az is lehet, hogy végre összeházasodunk, valamikor szeptember második felében...

Ma eljutottam odáig, hogy szemrebbenés nélkül ráírjam egy pályázati adatlap "egyéb releváns közlendők" részére a következő bekezdést:

I wish to add to my application that there are no facilities in Hungary which could help me in the composition of the suggested piece. There is only one teacher in the country teaching electroacoustic music (my teacher Andrea Szigetvári), and there is no such thing as a `centre for electronic music', involving musicians and possessing proper studios, technology and knowledge. As a consequence, this course is my only possibility to compose the proposed piece and carry out the proposed research on chaotic synthesis. Moreover, the changes that have been introduced in Hungarian politics during the past few years (resulting in the elimination of even the most renowned artists and replacing them with people closely tied to the government and some nationalistic movements) is demolishing the cultural institutions of our country, taking away any hope for being able to continue my activity as an artist if I stayed Hungary.

Iszonytatóan szomorú, és szégyellem, hogy ilyesmit le kell írni, de így van.

Egy e-mail kapcsán ma a Facebookon kötöttem ki, ahol láttam, hogy újabb ismerősöm emigrált. És ennek kapcsán egy pillanat alatt megvilágosodtam.

Szóval annak idején, amikor megérkeztünk ide, azzal tettünk szert hírnévre (egyben ez volt az ország elsőszámú megélhetési forrása), hogy a Kárpát-medencéből kiindulva portyáztunk. Ezekre a küldetésekre nyilván a legjobb harcosainkat küldtük, akik általában vitézül helyt is álltak, akár zsoldosként az éppen aktuális uralkodó oldalán, akár az ehhez kapcsolódó "logisztikai feladatok" (értsd: fosztogatás, falu-felégetés) kivitelezésében.

Kivándorló ismerősöm kapcsán rájöttem, hogy mi folyik itt. Ősmagyar kultusz, pogányok rulez meg nemzeti identitás erősítése. És hogyan? Hozzuk a bevált, régi formánkat, hisz azt akkor is jól tudtuk, és most is jól fog menni.

Mert ugyebár mi történik? A legjobban képzett harcosainkat (mérnökök, orvosok stb.) küldjük potyázni az átkos Európába, ahol rendesen kiszolgálják a gonosz kapitalista nagytőkét, majd felégetve magunk után a talajt, reménykedünk benne, hogy egyszer talán még hazajönnek, és hazahozzák a javaikat azoknak, akik a Nemzeti Együttműködés keretében mindent megadtak nekik, hogy ki tudjanak jutni.

És tényleg így igaz. Az ember mindent megkap, hogy kijuthasson. Szinte naponta történik valami, ami bíztatást és erőt adhat a kételkedőknek. Azoknak, akik esetleg még mindig kételkednének benne, hogy menjenek, vagy inkább maradjanak. Legyen szó akár jogbiztonságról, adórendszerről, kulturális- és oktatási politikáról, egészségügyről. Vagy ha már egészségügy, akkor a cigarettáról.

Magyarok! Kalandra fel! Júliustól már a cigiért is érdemes inkább Ausztriába menni^*...

Hogy is volt a mondás? "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!"...

Közel egy év szenvedés után, végre sikerült befejeznem az utolsó fúgámat is (ez az egyik kötelező stílusgyakorlat az ötéves képzés során, megítélésem szerint messze a legnehezebb). Az ötből három még nem esett át semmilyen tanári rostán, és valószínűleg a (pót)vizsgáig nem is fog (elvileg folyamatos konzultációk keretében kellene dolgozni, de erre egyszerűen nincs időm). Eme örömteli esemény alkalmából úgy döntöttem, hogy (mint már egyszer-kétszer régebben az megesett) felpakolom ide mind az ötöt. Sajnos csak MIDI-verzió van belőlük (se időm, se kedvem kigyakorolni és felvenni őket rendes hangszeren), de remélem, így is tanulságosak. Élvezkedjetek!