1. A plurális világban nincs abszolút (értsd: mindenki számára közösen elfogadott) igazság.
2. Abszolút igazságos társadalmi berendezkedés ezért nem létezhet.
3. Minden társadalomban van olyan csoport, amelyik számára az adott rendszer igazságtalan.
4. Előbb-utóbb lesz(nek) olyan(ok), aki(k) ezekre az igazságtalanságokra rámutat(nak).
5. Két eset van:
   1. Az ellentmondás feloldható úgy, hogy kvázi igazságos legyen az új szempontok szerint. Ekkor a kedélyek megnyugodnak, másik csoport kerül az igazságtalanak helyzetébe, visszatérés a kettővel korábbi ponthoz.
   2. Az ellentmondás nem oldható fel. A fennálló rend küzdeni fog az új elvek ellen.
6. Előbb-utóbb lesznek olyanok, akik radikalizálódnak. Ők azok, akik az új igazság miatt hajlandóak szembemenni a fennálló igazsággal.
7. Két eset van:
   1. Az igazságtalanság kis csoportot érint. Ekkor a többség fel fogja számolni ezt a csoportot.
   2. Az igazságtalanság sok embert érint. Megindul a társadalmi rend felbomlása.
8. Előbb-utóbb kitör a forradalom.
9. Lusták mindig vannak.
10. A lusták nem szeretnek dolgozni.
11. A nem dolgozókat minden kialakult társadalmi rend hátrányba kényszeríti.
12. A lusták ezért mindig a forradalom oldalán vannak.
13. A forradalom eredeti célja mindig keveredni fog az ingyenélők mindenkori általános ingyenélési céljával.
14. Jó esetben a radikálisok kiszűrik a lustákat maguk közül. Ez az emberi történelem fennállása alatt eddig egyszer sem következett be.
15. Előbb-utább a radikálisok elesnek a forradalom oldalán. Maradnak a lusták.
16. A forradalom eredeti célja ezzel teljesen elvész.
17. Ha a radikálisok kitartóak voltak, a forradalom megdönti a fennálló rendet.
18. A lusták learatják a babérokat.

Konklúzió:

1. Nem érdemes lázadni az igazságtalanság ellen.
2. Nem szabad nem lázadni az igazságtalanság ellen.
3. Az élet paradox.