Csinálod. Megszülöd. Létrehozod. Kitalálod. Rájösz. Felépíted. Ésatöbbi... Ésatöbbi...
Hiába. Azt hiszed, hogy értelme és célja van. És csinálod. Vagy éppen nem csinálod. Mert azt hiszed, hogy értelme és célja van. Hiába...

A nyugati ember a világba menekül. A keleti ember magába menekül. Mindegyik az utat keresi. Vagy maga sem tudja, mit. De jól hangzik...
Van, aki elvágyódik. Régi korokba vagy távoli jövőbe, új vagy régi szerelembe, egy egzotikus országba, az utca másik oldalára, a gondolat világába, borba és mámorba, ál–életbe és ál–halálba, bárhova, ahol éppen nincs ott, ami nem ő, ami más, vagy ő volt, de már nem is, vagy még nem az, de szeretné. Hiába...
Van, aki csak egyszerűen fejével megy a falnak, hogy levetkőzze önmagát. És olyan is akad, aki inkább munkába menekül, a világi gondokba, vagy éppen ő a Messiás, és küldetése van itt köztünk.
Az ember mindig menekül. Ha azt állítja, meditál: belülre menekül. Ha azt hazudja, gondolkodik: csak elfut magától, semmi több.

Egy baj van ezzel:

Lehetsz akár a Galaxis túlvégén, minden bölcsesség birtokában, száz szerelmen túl, mámorosan, tökéletességben: MAGAD ELŐL NEM MENEKÜLSZ!
Tanuld meg: bárkit legyőzhetsz ebben az életben, akit csak akarsz. Puszta kitartás kérdése az egész. Ezalól csak egyetlen kivétel van: ez TE vagy.