2007.X.24

Countdown


Nem lenne tök érdekes, ha pontosan tudnád előre a pillanatot, amikor meghalsz? Hmm. Ha elég távoli a pillanat, akkor nyilván nem: kit érdekel, hogy mi lesz 70 év múlva? Vagy 30 év múlva?

...És ha 1 év múlva vagy 1 hónap múlva? Az már izgalmasabb lenne, nem? Mennyiben viselkednél másképp, ha tudnád, hogy pontosan egy hónap múlva game over? Bejárnál még az iskolába, vagy dolgozni? Hirtelen kiderülne dolgokról, hogy fontosabbak, mint addig hitted. Más dolgokról meg az, hogy messze nem olyan lényeges részei az életednek. Ugyanez a körülötted levő emberekre is igaz. Az ember a határidőkkel már csak így van: előtte lazsál, aztán amikor közeleg, akkor rákapcsol, és igyekszik mindent behozni.

És biztosan lenne olyasmi, amit tudatosan elvégezetlenül hagynál. Elvégre, ha valamit egy éve, tíz éve nem mondtál ki, akkor miért az utolsó percben tennéd? Hiszen már úgyis mindegy.

upload:UPiBlog/countdown.png

Tagek:
 
Utoljára módosította UPi 2007.X.24 10:53-n; 12 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.

2007.X.18

Óda


Te vagy az, akivel reggel mosolyogva ébredek...
te vagy az, aki megdobogtatja a szívemet,
nélküled nem élhetek,
nélküled csak lézengek,
de veled boldog vagyok,
felmelegítesz kívül-belül,
gőzölögsz, olyan forró vagy,
szeretem, amikor édes vagy,
és azt is, amikor keserű,
felvillanyozod szellememet,
kitisztítod a látásomat,
felpörgetsz az egekig,
félóra alatt.

(Aki nem értené: a kávéról van szó.)

upload:UPiBlog/coffee.png

Frissítés 2007-10-22: Tri előadásában:

Utoljára módosította UPi 2007.X.22 21:39-n; 9 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.

2007.X.15

Környezet


Aki nem tudná: október 15-e az úgynevezett Blog Action Day, aminek a lényege az, hogy azon a napon minden résztvevő blogoló a saját blogján egy bizonyos témával kapcsolatban ír. A dolog célja az, hogy egy csomó, magában igencsak lényegtelen hang egymást felerősítve felhívja a világ figyelmét valamire.

Az idei témája a Blog Action Day-nek a környezet. Kényes, túlpolitizált, néha túldramatizált téma, és mégis túl kevés a kézzelfogható eredmény. Ami szerintem a legrosszabb az, hogy egy csomó ember
– részben jogosan – úgy látja,
hogy a saját szintjén túl kevés az, amit ő maga tehet a környezetért. Ez részben igaz is; a baj az, hogy sokan ezt úgy értelmezik, hogy nincs személyes felelősségük azért, ami a környezettel történik.

Ez egyszerűen nincs így. A gondolatmenet a következő:

"Az, hogy én szelektíven gyűjtöm-e a szemetemet, egy csepp a tengerben, ebből az következik, hogy mindegy, hogy szelektíven gyűjtöm-e a szemetet".
Ezzel analóg gondolatmenet:
"Mivel az én szavazatom század százalék alatti, és meg sem jelenik statisztikailag, ezért mindegy, hogy elmegyek-e a választásokra szavazni.

Ez, kérem, közönyösség és fásultság; a közönyösség és fásultság pedig társadalmi szinten ugyanannyira káros, mint a gonoszság és a rosszindulat. Ebből pedig az következik, hogy a közönyösség ugyanolyan rossz, mint a rosszindulat.

Nem győzöm hangsúlyozni:

A KÖZÖNYÖSSÉG VAN OLYAN ROSSZ, MINT A GONOSZSÁG

Szóval, vidd el a gyűjtőszemetesig az eldobható flakonokat, és váltsd vissza az üvegeket. Nem nagy munka, és ezzel az aprósággal is kiveszed a részed. Az unokáink hálásak lesznek érte.

Utoljára módosította UPi 2007.X.15 20:52-n; 9 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.

2007.X.02

Nyaff


upload:UPiBlog/nyaff.png

Vasárnap játék volt, utána filmklub. Hétfőn egyik legjobb barátommal söröztünk, és tök jól éreztük magunkat. Ma tök érdekes volt a munkám.

Mindezt csak azért mesélem el, mert van egy furcsaság: éppen pusztítóan rossz kedvem van. Pontosabban önpusztítóan. Az a fajta, amikor az embernek mondjuk kedve lenne belerúgni valakibe, akit szeret, verbálisan vagy tettlegesen. (Nem mintha a verbális nem lenne elég tettleges.)

Ilyenkor aztán értetlenül szemlélem magamat, hogy miafasz van velem, de most komolyan.

Utoljára módosította UPi 2007.X.02 20:20-n; 9 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.