BWV 1080

A múltkor emlegettem UPinak ezt a darabot, na meg a végét, ami egy négyesfúga lett volna. Nem akarok összeírni mindenfélét erről, úgyis az egyik legismertebb Bach–mű, ezermillió dolog van róla fent a neten, akit érdekel, keressen rá, akár a fenti linken, vagy bárhol. Én most csak a végét akartam bemásolni ide (sajnos csak két részletben találtam meg a YouTube–on):

Az utolsó fúga eleje:

És ahonnan belép a harmadik téma (ami mellesleg a B–A--C–H hangokkal indít):

A már régebbről megszokott emberkénk játszik. Mindenféle egyéb megjegyzés helyett inkább csak idézem az egyik commentelőt:

 "There's something reverant about how he inserts each new voice...as though he feels a deep love for each one of them."

Hát ja, sztem is.

Amúgy valahol teljesen perverznek tartom ezt a darabot, a másik hasonló ,,mesterművel'', a Musikalisches Opfer–rel (BWV 1079) együtt. Bach ezeket vmikor 1740. és 1750. között követte el, többek között azért is, hogy fityiszt mutasson az összes többi élő zenésznek a Földön (a beszámolók szerint irtó hiú személyiség volt), meg valahol azért is szerintem, hogy magának összefoglalja, hogy mire vitte az életben. Mindezt úgy, hogy amikor ezeket csinálta, akkor ez a fajta zene igazából már tisztára divatjamúlt volt (Mozart 1756-ban születet, és nem ő találta fel a zenei klasszicizmust...), és nagyjából senkit sem érdekelt már.

És persze valahol irtó gáz az is, hogy nem tudta befejezni. Igazából még el sem jutott a negyedik téma bevezetéséig, a B–A--C–H (sorrendben a 3.) téma kidolgozása közben halt meg (ahogy az a felvételen is hallható)...