SAdam Blog

2009-05

Tároló


A dolog azzal kezdődött, hogy a lakáshoz tartozik egy tároló. A pontos koordinátái: a bal folyosón levő hátsó.

Mindig is idegesített, hogy nincs saját spájz otthon. Aki járt nálunk, tudja, hogy az ásványvizek, borok, sílécek, bőröndök, meg úgy egyáltalán minden, amit az ember úgy szeret eltenni valahova, mifelénk csak úgy össze-vissza (általában a hálószoba sarkában) elszórva tengődik.

Szóval régóta, évek óta furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi is ez a tároló. Csak hát ahányszor próbálkoztam, sosem sikerült lejutnom. Meg Beának sem. Meg eddig ahány ember próbálkozott vele, senki nem tudott bemenni. A lakat valahogy nem nyílt, sem szép szóval, sem erőnek erejével. Szépen lassan kezdett amolyan "rejtélyes pince" érzetünk kialakulni a mindössze csak virtuálisan létező nagy, föld alatti lerakatunkról.

Egészen mostanáig.

Ugyanis a héten fordulópont állt be az életünkben: vettem egy új lakatot. Ezzel párhuzamosan kibányásztam nagyanyámnál a spájz mélyéről (merthogy náluk bezzeg olyan is van) egy hatalmas vasfűrészt. Ezen előkészületek után ma, egy órával ezelőtt, minden elszántságomat bedobva lementem, hogy megoldjam a gordiuszi csomót. Ami bravúrosan sikerült is.

A látvány, ami fogadott, megdöbbentő: egy tiszta, majdnem üres helység, egy teljesen ismeretlen bőrönddel a sarokban, meg néhány banános dobozzal. Lassan, de biztosan érlelődött meg bennem a felismerés: azért nem sikerült évek óta kinyitni a lakatot, mert az nem is a mi tárolónk. Ezen felismeréstől vezérelve végigpróbáltam az összes zárba a kulcsot, és hogy, hogy nem, az egyik lakat ellenállás nélkül megadta magát.

Tudni kell még, hogy a bal pincefolyosó végén hátul két ajtó is van. A lakat, amelyik megnyílt nekem, a másik hátsó tárolóé volt.

Most hát két pincénk is van...

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2009.V.30 15:11-n; 3 hozzászólás;
PermaLink

Menuetto


Ahogy tegnap ígértem. Menüett, Mozart (1756–1791) stílusában:

Egy időre most leállítom magam...

Utoljára módosította SAdam 2009.V.23 15:50-n; 0 hozzászólás;
PermaLink

Passacaglia


Úgy látszik ezen a héten abban a passzomban vagyok, hogy feltöltöm a stílusgyakorlataimat. Íme, itt egy másik:

Ez egy passacaglia. Elég egyszerű barokk variációs műfaj, van egy rövid basszustéma, ami sokszor ismétlődik, és mindig más dallamot kell rá komponálni. Ebben a darabban annyi "plussz" van az eredeti koncepció fölött, hogy a közepébe beillesztettem egy rövid háromszólamú fúgát is (ami szintén belefér a stílusba, hiszen Bach leghíresebb passacagliája közepén szintén van egy egész hosszú fúga).

Holnap kaptok egy Mozart–menüettet. :-)

Utoljára módosította SAdam 2009.V.22 20:24-n; 0 hozzászólás;
PermaLink

185


Ma pedig kaptok egy friss (mai, home-made) felvételt a legfrisebb darabomból:

Háttérinfó: ez egy elektronikus darab, mégpedig olyan, amit kizárólag szintetizált hangokból raktam össze (vagyis nincs benne "valódi", felvett hang). Az első verziót még Karácsony előtt mutattuk be Hamburgban az EBEvel, azután teljesen átírtam, és csináltam belőle egy szóló-változatot, amit idén márciusban mutattam be az IKZEn. Na ez az a változat, amit most ide felpakoltam, saját előadásban, az ágyamban ülve. :-)

(Ezt is) hallgassátok élvezettel! :-)

Utoljára módosította SAdam 2009.V.19 23:45-n; 0 hozzászólás;
PermaLink
100%

Rondeau dans le style de Couperin


A mai bejegyzés egy saját darab, pontosabban egy stílusgyakorlat, François Couperin (1668-1733) stílusában:

A darab műfaja: rondó (aka rondeau). A (barokk) rondó lényege, hogy egy rövid refrén (aka refrain) ismétlődik, minden ismétlés között közjátékkal (aka couplet). A refrének mindig változtatás nélkül jönnek vissza, és általában a refrén is, a közjátékok is rövidek (táncműfajról lévén szó, általában egy-egy táncdal nem szokott órákig tartani). Általában a refrén első elhangzását, valamint az első közjátékot szokás ismételni (a fenti felvételen ez meg is történik). Némileg eltér a barokk és a klasszikus rondó, erről majd egy későbbi posztban írok.

Hallgassátok élvezettel! :-)

Utoljára módosította SAdam 2009.V.17 21:34-n; 0 hozzászólás;
PermaLink

Szemmelverés


A mai napi videóból megtudhatjuk, hogyan kell szimfonikus zenekart szemmel vezényelni: :-)

Háttérinfó: A felvételen Igor Sztravinszkij (1882-1971) vezényli az egyik saját darabját (pontosabban, annak az utolsó durván 7 percét), a Tűzmadarat (1910). A felvétel 1965-ös. A dolog szépsége, hogy a stílus, ahogy vezényel, hihetetlenül letisztult, csak pár mozdulatot csinál (ha megnézitek figyelmesen, csomószor nem is int be, csak a megfelelő pillanatban ránéz arra, akinek be kell lépnie), és tényleg a lényeg, és csak a lényeg van ott.

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2009.VI.10 14:37-n; 1 hozzászólás;
PermaLink

Napi ömlengés


Ma róla lesz szó:

[IMAGE:http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1c/Dinu_Lipatti.jpg]

Ő Dinu Lipatti, román zongorista, élt 33 évet. Állítom, hogy pusztán a fenti felvételért megérdemli a "század 10 legjobb zongoristáinak egyike" címkét.

A felvétel pedig Bach: Herz und Mund und Tat und Leben, BWV 147-es kantátájából egy részlet, zongorára átírva. A dologban számomra az a lenyűgöző (mármint magán a felvételen kívül), hogy ez volt az a darab, amivel Lipatti a profi karrierjét indította, ugyanis élete első szólóestje előtt 3 nappal meghalt egyik tanára, ezért a műsora elé beszúrta ezt a darabot, megemlékezésképpen. És pontosan ugyanez volt az is, amit életében utoljára játszott: a fenti felvétel 1950-ben készült, 3 hónappal Lipatti halála előtt, aki akkor már súlyos beteg volt (leukémiában szenvedett). Élete utolsó koncertjének ez volt a ráadás-száma. Biztosra veszem, hogy nem puszta véletlen. Szerintem elköszönt tőlünk...

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2009.VI.10 14:37-n; 0 hozzászólás;
PermaLink
100%