SAdam Blog

2011-06

next_generation

Megpróbálom összefoglalni az elmúlt pár napot. A kerettörténet, hogy a ZKM (nem összetévesztendő a CKM-mel, habár ugyanúgy ejtik), egy német intézet Karlsruhe-ban, minden második évben rendez egy cca. egy hetes fesztivált, ahová elhívják az összes németajkú (német, osztrák, svájci) tanstúdiót, és mindenki csinálhat egy max. egy órás koncertet. A mi koncertünk csütörtökön volt, hivatalosan előtte kaptunk 3 órát a beállásra és helyszíni próbára.

A helyszínről tudni kell, hogy két koncertterem van, egy nagy, meg egy kicsi. Mindkettőben egy olyan hangrendszer van telepítve, ahol egy félgömbön elosztva vannak a hangfalak (felfele haladva egyre kisebb átmérőjű koncentrikus körökön), így az egyes hangforrások a félgömb mentén vándorolni tudnak (amit egyébként meglepően jól érzékelni is lehet, ahhoz képest, hogy egy nagyon egyszerű eljárást használnak a hangok elosztására a hangfalak között*). A nagyteremben 47, a kicsiben 25 hangfal van (plusz 4 mélynyomó mindkét esetben). Mi a kistermet kaptuk (ami egyébként területre nagyobb, mint a nagyterem, mert színpad is van, csak a kupola átmérője és a hangfalak száma kisebb).

Szóval a dolog úgy kezdődött, hogy ógy döntöttünk, hogy 3 óra kevés. Főleg úgy, hogy ilyen rendszert egyikünk sem használt korábban, ezért fogalmunk sem lehetett, hogy hogy szól. Végül több heti kínosan egyirányú levelezés után kaptunk egy lehetőséget, hogy szerdán, a koncertek befejezése után próbálhassunk.

Így kerültem szerda este 9re Karlsruhe-ba.

A koncerteknek végre vége lett, utána elmentünk bedobni egy sört, úgyis tudtuk, hogy a technikusoknak kell némi idő, amíg eltakarítják a dolgokat és szabaddá válik a terem.

Ez utóbbi nem sokkal hajnali fél egy után be is következett.

Szóval befejeztük a sörözést, és bementünk. Némi eligazítás után magunkra hagytak, mondták, majd zárjuk be az ajtót, ha végeztünk.

Ez másnap reggel tízig természetesen nem következett be.

Szóval ilyen egy igazi végigdolgozott este: egy-két sör után az ember bemegy egy hatalmas terembe, tele hangfalakkal, és olyan zajt csap, amire még sokáig emlékezni fogok. Írtam egy 16 sávos darabot, durván 300 hangmintával, és minden be volt állítva, csak a hangerők nem (ugye azt a teremben akartam belőni). Szóval órákat töltöttem azzal, hogy minden a megfelelő hangerővel a megfelelő helyre kerüljön. És higyjetek nekem, a megfelelő hangerő az esetek durván felében azt jelentette, hogy egész testemben rezonáltam. Végül reggel tízkor visszaértek az emberek, jó reggelt kívántak, és elküldtek aludni.

E tevékenységhez ajánlottak egy kanapét az emeleten, egy helyen, ahol a lélek sem járt. Szóval cipőt levesz, kanapéra ledől, alsz. (Külön szépsége volt a dolognak, hogy Beára ráküldtem egy SMSt, hogy hulla vagyok, úgyhogy ne keressen, mert aludnom kell, mire épp, amikor elaludtam volna, szól a telefon, hogy remélte, hogy még nem alszom, és semmi különös, de nagyon szeret... Nagyon cuki, gondoltam magamban...)

Szóval így aludtam három vagy négy órát, amikor arra ébredek, hogy legalább 30 ember ül körülöttem, és egy kerekasztal-beszélgetés közepén vagyok. Egyesek jegyzetelnek, mások fényképeket csinálnak a háttérben. Mint kiderült, a srác, aki a kanapét ajánlotta, sikeresen elküldött a délutáni szimpózium helyszínére...

Némi kaja után vissza a terembe, a (terv szerinti) próbánkra. Itt (tekintve, hogy én voltam az egyetlen, aki nem élő elektronikát használt) nem engedtek próbálni, összesen a végén kaptam 4 perc próbaidőt a 3 órából (mellékesen megjegyzem összesen voltunk öten erre a három órára). Mivel közben elbarmolták a hálózatot, ezért ez arra ment el, hogy a hálózatot újraconfigoltam, majd elindítottam a darabom, mire a saját tanárom azonnal leállíttatta, hogy ez így nagyon hangos.

Szerencsére erre előre számítottam, ezért két verziót is csináltam a darabból. Szóval fogtam magam, és kicseréltem a file-okat az alternatív verzióra, ami átlagosan 10 dB-lel halkabb, mint az eredeti.

Amire nem számítottam, az az, hogy a koncerten, közvetlen az előtt, hogy elkezdtem a darabom, a hangmérnök 15 dB-lel lejjebb tolta a főkeverőt. Szóval összesen 25 dB-t vettek le a zenémből, ami egyébként műfaját tekintve, legalábbis az első felét tekintve, deklaráltan zajzene lett volna. Eléggé laposra sikerült így.

Szóval jól ki**esztek velem.

De ez még mind semmiség volt ahhoz képest, hogy utána ottmaradtam az utolsó koncert végéig, és így csak a legutolsó vonatot értem el, ami átszállásos volt. És késett 29 percet. Úgy késtem le a csatlakozást, hogy amikor leszálltam a peronon, még épp láthattam a távozó szerelvényem. És bizony abban a faluban az volt az utolsó aznapi vonat. Akárhova. Úgy összességében, az volt az utolsó vonat aznapra. A folytatást gondolom mindenki kitalálta...

Ezennel jelentem, túl vagyok életem első igazi csövezésén, amikor az éjszakámat egy faluban töltöttem az utcán, egy padon aludva (kivéve azt az óránkénti 10 percet, amikor beálltam a telefonfülkébe melegedni). Szóval aktívan is elkezdtem szoktatni magam a gondolathoz.


* Az érdeklődők kedvéért, az eljárás lényege, hogy az algoritmus megkeresi, hogy az adott virtuális hangforráshoz melyik három hangfal esik a legközelebb, majd ezután távolságarányosan osztja széta virtuális forrás hangerejét a hangfalak között.
Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2011.VI.18 05:03-n; 0 hozzászólás
PermaLink

Hangrendszer tippek

A mai élmény a ZKM Klangdom volt. Ez egy olyan rendszer, ahol egy félgömb meghatározott pontjain helyeznek el hangfalakat, és VBAP elven osztják szét a hangokat, ezáltal teremtve meg a térhatást. A koncertünk helyszíne a kisebbik dóm lesz, ebben csak 25 hangfal van (8-8 a két alsó körön, 4-4 a két felső körön és 1 a zenitben), valamint 4 mélynyomó (a Kubus-ban 47 hangfal van, de azt a termet nálunk nagyobb résztvevők kapták meg sajnos).

Magáért a VBAP elvért egyébként nem igazán rajongok (bár az együttesünk szoftvere is ezt használja), mivel legalább két olyan megoldást tudok, ami sokkal jobb minőségű térhatású hangzást kelt (az egyikről már írtam, a másik Ambisonics névre hallgat és életemben egyszer hallottam, viszont azóta is visszasírom). A VBAP egyetlen komoly előnye bármilyen más térhatáshoz képest az, hogy az "ár/érték" aránya (itt ár alatt leginkább erőforrásigényt értek) talán ennek a legjobb. Olyannyira, hogy még házilag is össze lehet(ne) rakni olyan rendszert, ami a technológia segítségével tűrhető minőségű 3D hangzást ad.

Itt jutok el a mai poszt tulajdonképpeni lényegéhez. A napi élményen felbuzdulva úgy határoztam, hogy megpróbálok összerakni egy mini-klangdomot, ha majd hazajutottam és rendeződik a lakáshelyzetünk. Pontosabban, első körben még csak nem is dómot, elég lesz csak egy kör, aztán legfeljebb később, ha több pénzem lesz, akkor kiegészítem. A következőkre lesz szükség ehhez:

  • Egy tűrhető minőségű mélynyomó
  • N darab tűrhető minőségű hangfal (tippem szerint N=6 egy realisztikus indítás)
  • Egy N+1 analóg kimenettel rendelkező (külső) hangkártya.

A "tűrhető minőségű hangfal" alatt például azt a Jazz J7508as hangfalpárat értem, amim most van. Ezek azért eléggé nyekeregnek, és 100 Hz alatt gyakorlatilag el lehet felejteni őket, ezzel együtt ár-érték arányban szerintem jók (17 eFt-ért vettem annak idején a kettőt együtt). Ennél lejjebb nem biztos, hogy mennék minőségben, de persze lehet, hogy fel kell majd adnom az igényeimet.

Az N=6 azért tűnik realisztikus határnak, mert a hangkártyák árában nyolc csatorna fölött van egy elég szép ugrás, márpedig a mélynyomó elvisz egy sávot, tehát marad 7. Viszont 7 azonos hangfalat beszerezni sokkal macerásabbnak tűnik, mint 6ot (utóbbi esetben 3 azonos pár hangfalból megvan a dolog, ha sikerül J7508asokkal kiegészíteni, ami most van, akkor gyakorlatilag csak két extra hangfalpárra lenne szükségem). Ráadásul a nyolccsatornás hangkártyáknál is általában csak legfeljebb 6 csatorna analóg kimenetes, az SPDIF-et kezelő hangfalak meg (tippem szerint) nem jönnek ki abból az árból, amit szeretnék.

És akkor jön a nagy kérés: akinek bármilyen ötlete, tapasztalata van az olcsó kategóriás hangrendszerek terén (esetleg van olyan használt hangfala, hangfalpárja, vagy hangfal-kollekciója, amit nem használ, és amitől szívesen szabadulna), az ne szégyelljen írni a commentekbe!

Hogy a fantáziálásnak azért határt szabjak, hangkártyában a 100 eFt-ot nem nagyon szeretném átlépni (€250 nagyságrendben már egész szép hangkártyákat lehet kapni), bár ezen a ponton erősen gondolkodom még azon, hogy ne menjek-e fel €1000-ig és vegyek inkább egy MBoxot a hozzáadott szoftver miatt (mielőtt bárki letámadna azzal, hogy ma már minden letölthető és feltörhető, a hozzáadott Pro Tools kizárólag az említett hangkártyával működik, vagyis nyugodtan letölthetem a szoftvert, de a kártya nélkül nem tudom használni). De gyanítom, hogy ez egyelőre még csak egy szép álom marad egy darabig. Ami a hangfalak árát illeti, a páronkénti 15 eFt-n nem szívesen mennék túl, főleg azért nem, mert amekkora térben el fogom helyezni őket, overkill lenne normális hangfalakkal dolgozni. Viszont a 2000 Forintos laptop-hangfalnál azért valamivel jobb hangminőséget szeretnék. Nyilván az álomkategória az lesz, amikor 8 Genelec fog figyelni a szoba nyolc sarkában (mondjuk darabonként 50 eFt áron már lehet kapni Genelec monitorhangfalakat, de most nincs kéznél 300 eFt hat hangfalra). Meg természetesen hagyni kell teret annak is, hogy a tervezett dóm második körét is megcsinálhassam. Elvégre nem stílusos egyszerre lelőni minden poént... :-)

Várom az ötleteket és javaslatokat!

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2011.VI.14 05:02-n; 6 hozzászólás
PermaLink