SAdam Blog

2010-10

Végrendelet

Ma ebéd közben elkezdtem gondolkodni, és eszembe jutott, hogy nincs végrendeletem. Ez azért gáz, mert ha pl. az ember gyanútlanul betéved egy menzára és megeszi, amit adnak, sosem tudhatja, hogy mit hoz a holnap. Ezennel pótlom e hiányosságom.


Tekintve, hogy számottevő anyagi javaim nincsenek, azokról egy későbbi, meg nem nevezett időpontban fogok rendelkezni (ti. akkor, amikor majd lesznek). Arról a pár kacatról és félretett pénzről, ami jelenleg van, a döntési jogot a bátyámra ruházom. Ossza szét úgy, ahogy szíve szerint a leghelyesebb.

A jogdíjbevételeimet (amennyiben valaha lesznek), illetve a jogdíjak feletti rendelkezési jogot a mindenkori feleségemre, ennek híján a mindenkori élettársamra, ennek is híján Beára hagyom.

A testem még felhasználható részeit (ki tudja, lehet, hogy magamra robbantom a konyhát, és akkor nem sok fog maradni) felajánlom orvosi, tudományos, illetve művészeti célra, ebben a sorrendben (felőlem akár lehet statisztának is használni a hullám a következő zombis filmben, ha senkinek nincs jobb ötlete). Az egyetlen kitétel, hogy legyen pontosan dokumentálva, hogy mire használtak, és ezt a családom, barátaim és üzletfeleim bármikor megtekinthessék.

Az esetlegesen felmerülő vitás kérdésekben a döntési jogot az ApocalypseKÖZÖS Etikett Bizottságára hagyom.


Stuttgart, 2010. október 25.
Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.X.25 13:25-n; 5 hozzászólás
PermaLink

Identitás

Kezd egyre komolyabban kialakulni a zsidó identitásom. Ma délután odajött hozzám egy izraeli fazon, és megkérdezte tőlem (először héberül, utána angolul), hogy ugye én zsidó vagyok...

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.X.19 23:53-n; 3 hozzászólás
PermaLink
100%

Evil

Ma találkoztam a Sátánnal. Személyesen.

Előzmény: pontosan 11 nappal ezelőtt belefutottam egy problémába. A hiba abban manifesztálódott, hogy egy animáció, amit csináltam, valamiért folyton kifagyasztotta a rendszert, amit használok. Mivel egy rakás konkurens számolást kell végeznie a rendszernek az animációm elkészítéséhez, ezért a hibát azonnal ebben a témakörben kerestem. 10 napom elment vele, közben elbuktam egy koncertlehetőséget (még a koncert előtt arról volt szó, hogy ha múlt hét elején befejezem a darabom, akkor a szerdai koncerten mehet), az elmúlt négy napban nem mozdultam ki a szobámból, és lázasan próbáltam megfejteni, hogy hol van az a két nyamvadt szál, és hol az a fránya memóriaterület, ami itt valamiért egyszerre íródik/olvasódik/törlődik/akármi.

Nem tudom megmondani, hogy az ötlet végül honnan jött. Lehet, hogy onnan, hogy már minden lehetőséget végigpróbáltam, és sehogy nem találtam meg a dolgot. Minden esetre két órája elkezdtem átfésülni az összes olyan forráskódot, amit fel tudtam lelni, és ami bármilyen módon meghívódik abból a programból, amit írok. Végül megtaláltam a következő sort egy külső függvénykönyvtárban:

 valid = valid && ( * ++ pos == ( ( ( __UPC_Frame + low + high ) ^ 0xFF ) + 1 ) & 0xFF ); // HDC

(Ez egy HDC névre hallgató, checksum-jellegű byte helyességét ellenőrzi.) És valóban, miután beírtam a hiányzó zárójelet, minden működik, ahogy kell:

 valid = valid && ( * ++ pos == ( ( ( ( __UPC_Frame + low + high ) ^ 0xFF ) + 1 ) & 0xFF ) ); // HDC

Ennél gonoszabb dologgal soha nem találkoztam. Azt hiszem, most meglakoltam minden bűnömért együttvéve.

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.X.18 03:02-n; 0 hozzászólás
PermaLink

Last call to Stuttgart

Szóval tegnap este megvolt a sikeres koncertünk, ami miatt hazajöttem erre a pár napra. A következő project: vissza kell jutnom Stuttgartba. Erre a legkézenfekvőbb opciónak az előre megváltott repülőjegyem tűnt. Előre örültem a fejemnek, elvégre várhatóan minőségi szolgáltatásban lesz részem, hisz nem holmi fapados izével megyek, hanem a MALÉVval, a magyar luxuslégitársasággal. Egyetlen komolyabb problémámat az jelentette, hogy a gép 7:05-kor tervezett indulni. És mivel egyedül, lássuk be, kevés vagyok, hogy egy ekkora monstrumot maradásra bírjak, ezért kénytelen-kelletlen nekem is oda kellett érnem. Legkésőbb 7:05-re. Az éjjeli összepakolás, a hajnali kelés, meg hog a kijutás körüli történet hogy alakult, az szinte szóra sem érdemes, mint ahogy a tegnapi koncertről sincs túl sok mondanivalóm. Viszont hogy a 7:05-ös indulás hogy sikerült?... Hát így:

  • 6:18: Kiszállok anyám kocsijából. Ekkor hatalmába kerít a gouranga-feeling, hiszen még van vagy 50 percem a gép indulásáig, 20 percem a check-in zárásáig és ki az az állat, aki rajtam kívül csütörtök hajnalban repülne? Elvégre a turisták hétvégén szoktak menni, az ingázók meg hétfőn és/vagy pénteken.
  • 6:20: Ahogy belépek a terminál épületébe, elpárolog a világbéke-hangulat. Meglátom ugyanis, hogy a check-inre jónéhányan várnak. Azért viszonylag zökkenőmentesen eljutok a megfelelő helyre, megkapom a beszállókártyám, megnyugszom, hogy most már minden rendben. Boarding time: 6:35.
  • 6:25: Megfordulok, hogy beálljak a biztonsági sorba. Ekkor veszem érszre, hogy a biztonsági sor a terminál bejáratáig ér. Nyelek egyet, hogy azért ez 10 perc alatt necces lesz. Mindegy, mondom magamnak, mit van mit tenni, ugyebár... Beállok a sor végére.
  • 6:27: Nagyjából 3 métert haladtunk az elmúlt két percben. Pont eleget ahhoz, hogy meglássam a táblát magam előtt durván 20 méterrel, amire ki van írva, hogy a várakozási idő attól a ponttól előreláthatóan fél óra. Elkezdem átgondolni az életem.
  • 6:31: Haladtunk még vagy 5 métert. Úgy döntök, hogy ez így nem fog menni. Megbeszélem a mögöttem állóval, hogy előrefutok megnézni, hogy mi a helyzet, de azért engedjen vissza. Elmegyek a tömeg mellett és meglátom, hogy még hatalmas sor van, és persze sehol egyetlen ember, aki tájékoztatni tudna. A biztonságiak reménytelenül messze, valahol a kígyó másik végén dolgoznak. Elképzelem lelki szemeim előtt, ahogy átverekszem magam durván 50 emberen, hogy feltegyek egy kérdést, majd ahogy a próbálkozás után a légiközlekedés mártírjává avatnak ott, ahol a hasonló lincselések áldozatait temetni szokták. Visszafordulok. Megkérdezem az egyik embert a check-in pultoknál, aki annyit javasol, hogy álljak vissza a sorba. Azt nem tudja megmondani, hogy szólítanak-e, ha majd megy a gépem, mint ahogy azt sem, hogy ha már egyszer túlvagyok a check-in folyamaton, akkor felszáll-e nélkülem a gép, de azt javasolja, reménykedjek. Vissza is állok a sorba, majd látom, hogy a kettővel előttem levő embert (aki egy arra járó biztonságitól valamit kérdez) kiállítják a sorból és elkísérik valamerre. Gyorsan megkérdezem tőle, hogy ez meg mi, mire annyit mond, hogy semmi, csak lekési a gépét (mint utólag meglátom, ő is az én gépemmel jött). Gondolom, ha ő, hát akkor én is, szóval kiállok a sorból, és titokban, tisztes távolból követem. Annyira tisztes távolból, hogy nem is látom, hogy hová viszik, viszont a terminál másik végén felfedezek egy jóval kisebb sort, gondolom, beállok oda. Rápillantok az órámra. Éppen most van 6:35. Ekkor esik le, hogy az előző sorban, ahol álltam, nagyjából annyit haladtam az első 6 perc alatt, hogy elértem azt a sor-hosszt, ahová épp sikerült beállnom. Nem túl biztató. Szintén megbeszélem a mögöttem állóval, hogy elmegyek keresgélni (lemondóan tekint rám, amikor megmutatom neki a beszállókártyámat), hátha találok valamit, de azért engedjen vissza, ha mégsem.
  • 6:37: Végre megtaláltam az elsőbbségi sort. Nem mondom, hogy nagyon el volt dugva, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy már Kispesten is erről ordítottak az óriásplakátok. Azért még itt is állunk egy páran. Olyanok is, akiknek a boarding time-ja csak 6:50 (vagyis évezredek múlva lesz), mégis itt idegeskednek. Hogy egyesek miket képzlenek magukról...
  • 6:39: Last call. Mire sikerül átvergődnöm magam a boldog tömegeken, addigra visszazárják azt a kordondarabkát, amit időszakosan megnyitottak nekünk. Ketten magyarázzuk, hogy dehát minket hívtak. Nem hiszik el. Az egyik biztonsági őr valamint beszél a hangosba, amikor leesik a kordon felett vigyázó őrangyalnak, hogy "ja, hogy nem Stockholm, hanem Stuttgart!..." Kordon nyílik. Egy pillanatig fogalmam sincs, hogy hova menjünk, amíg fel nem fedezek egy eléggé eldugott feliratot, miszerint "priority lane". Úgy látszik, ez sikerült.
  • 6:42: Biztonsági ellenőrzés. Életemben először nem jelez be a kapun a nadrág, ami rajtam van. Azt hiszem, most már mégsem veszek cigit.
  • 6:47: A hölgy a kapunál kedvesen közli, hogy "nyugalom, nem kell sietni". Ebben igazat is adok neki. Megkérdezi, hogy sokan vannak-e még. Ezt magamban egy vicces kérdésnek könyvelem el, mivel a kint álló durván háromszáz fős tömegből nehéz megsaccolni, hogy hányan várnak még a mi gépünkre. Csak annyit mondok: "hát, vannak még egy páran". Miután felszállok a buszra, végre nekiláthatok, hogy bekössem a cipőfűzőm és újra felvegyem az övem. Mire ez sikerül, a busz már el is indul velünk a géphez.
  • 6:57: Elfoglaltam a helyem a fedélzeten. Mellettem az ablakból közvetlenül látom a 6 lapátos propellert. Várom a felszállást.
  • 7:04: Érkezik még egy busznyi ember.
  • 7:07: Ajtó zárul. A MALÉV üdvözöl minket. Megyünk felszállni.
  • 7:31: Elértük a repülési magasságunkat. A gép, amin utazom (ugyanaz, mint amivel idefele is utaztam) egy Bombardier Q400-as. Azok számára, akik nem ismernék: ez egy turbólégcsavaros (köznapi szóhasználatban propelleres) 19x4 ülőhelyes személyszállító gép. A MALÉV flottában összesen 4 ilyen van (a maradék 18 mind a Boeing 737 valamilyen változata) és ezeket rövidtávú repülésekre használják. Abból, hogy nem sugárhajtóműves, két dolog következik: az egyik, hogy a gép lassabb. A Budapest–Stuttgart távolságot másfél óra alatt teszi meg, vagyis nagyjőból annyi idő alatt, mint ami alatt a Boeing Párizsban van. A másik, hogy mivel a propellernek kell egy bizonyos légsűrűség, ezért jóval alacsonyabban száll. Gyakorlatilag a repülési magasságon (ami alig több 7 km-nél, szemben a Boeing 12,5 km-es repülési magasságával) még észlelni lehet a közutakon haladó nagyobb járműveket. Sajnos most épp köd van lent, de a hazajövetelről emlékszem (szintén ilyen géppel repültünk), hogy a táj egyszerűen csodálatos ebből a magasságból. Végig. Életem legszebb repülési élménye a Bombardier Q400, és mindenkinek, aki csak teheti, javaslom, hogy életében legalább egyszer repüljön ilyen géppel.
  • 7:43: Megkapjuk a repülős kaját, egy briós formájában. Nem bírok ellenállni a kísértésnek, úgyhogy megkérdezem a légiutas-kísérőt (sorry, de nem szeretem vegyíteni a szövegeim nyelvezetét, azt pedig, hogy sztyúárdesz, egyszerűen nem vagyok hajlandó leírni), hogy hová mindenhová repül még ez a gép. Megtudom, hogy utaslétszámtól függ, de Várna, Berlin, sőt, még Hamburgig is elmegy, ha kell. Pedig az azért nincs közel. Durva...
  • 8:05: Egy ideje már semmit sem látni a tájból a lent ülő köd miatt. Kivéve a ködfelhőkből kinyúló csúcsokat tőlünk balra. Szép tempósan haladunk az Alpok északi lábainál.
  • 8:15: Megkezdjük a süllyedést.
  • 8:47: Landoltunk. Kicsit sokáig köröztünk a reptér felett, de úgy látszik, azért csak kaptunk egy szabad pályát. Úgy tűnik, túl gyorsan értünk ide. Mg nem sikerült eldöntenem, hogy csak hatalmas köd van, vagy az eső is szakad-e? Mindjárt elválik.
  • 8:59: Nem esik. Ellenben várjuk a csomagokat. Egy képernyőn ki van írva, hogy még 24 perc, amíg megérkeznek. A hangosban is bemondják, hogy elnézést kérnek, de a csomagok késnek (amit egyébként nem teljesen értek, hacsak nem egy másik géppel jöttek a csomagok – ami elő szokott fordulni forgalmasabb járatokon, de nem hiszem, hogy ezen a viszonylaton annyira sok járat közlekedne, hogy külön gépen utaznának a csomagjaink). Van időm átgondolni az életem.
  • 9:19: Elindult a csomagos futószőnyeg. Lassan szállingózni fognak a cuccok. De lehet, hogy csak a cuccot mozgató motort tesztelik. Ugyanis (egyelőre) csomagok se közel, se távol, valamint a biztonság kedvéért megint bemondják, hogy a csomag késik.
  • 11:06: Sikeresen megbirkóztam ezzel a feladattal is. Újra itt vagyok.
Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.X.14 11:12-n; 0 hozzászólás
PermaLink

Az első hét után

Hát, nem tudom, hol kezdjem. Az után, hogy az első nap olyan pörgős volt, amilyen, gyakorlatilag következett egy hét ülés a szobámban (ami alatt lázasan dolgoztam egy darabon, amit úgy látszik, mégsem fognak most játszani, de novemberben talán igen, lásd lentebb). A legfontosabb rövidhíreim:

  • Még mindig fogalmam sincs az óráimról. Németország egy szervezett ország. Németország egy olyan hely, ahol mindenkinek pontosan meghatározott hatásköre és feladatai vannak. Németországban az emberek tudják a dolgukat. Az előző három mondat magyarra fordítva azt jelenti, hogy ha nem tudod pontosan, hogy mit akarsz, akkor lehetetlen információhoz jutni. Eddig szereztem két százoldalas dokumentációt az oktatott tárgyakról, két mintatantervet, beszéltem fél tucat diákkal, pár professzorral, egy tanulmányissal és majdnem a nemzetközi ügyek rektorhelyettesével is (vele ma lett volna a találkozóm reggel 10:30-kor, ha nem 11-kor ébredtem volna fel). Gyakorlatilag senki nem volt hajlandó segíteni, nagyjából azzal a hozzáállással, hogy az nem az ő dolguk (és persze nem tudják, hogy kihez forduljak). Összesen tegnap sikerült áttörést elérnem. Ehhez hozzá tartozik, hogy megismerkedtem egy azerbajdzsáni (tehát nem német) lánnyal és megvolt az első magánórám a zeneszerzés-tanárommal (egy olasz, aki Froanciaországban él és heti két napot itt tanít – vagyis szintén nem német). Na ők hajlandóak voltak elmondani a saját véleményüket, ajánlani embereket, órákat, elmondani, hogy melyik tanártól érdemes tanulni, és melyiktől nem. Úgyhogy legkorábban két héten belül (jövő héten otthon vagyok, ezért ez a hosszú határidő) lesz végre órarendem! :-)
  • Van vekker. Kedden vettem, a Saturnban. Nem volt már, csak egyetlen példányuk belőle, mégpedig a bemutató példány, így kérés nélkül, maguktól adtak rá 30% kedvezményt. Kíváncsi vagyok, hogy ezt itthon mikor tennék meg mondjuk a Saturnban. Ma reggelig úgy tűnt, hogy igencsak hangos. Aztán kiderült (lásd fentebb), hogy nem eléggé.
  • Kaja. A hétfői bevásárlás egy hétre elég volt. 13 EUR-ért egy hétig a következőt ettem, napi kétszer-háromszor: 3 db. vajastoast egy-egy szelet felvágottal, rá egy-egy szelet ömlesztett sajt, rá egy-egy karika paprika. Hozzá Corn Flakes-es tej (1-2 bögre), a végére egy presszó tejjel, cukorral. Kicsit kezd unalmas lenni az étrendem (így egy hét alatt benyomtam 2 doboz tejet, 1 csomag vajat, 20 dkg sajtot, 30 dkg felvágottat, 3 paprikát és egy háromnegyed kilós szeletelt amerikai szendvicskenyeret). Viszont ha heti 13 EUR-ból (OK, tfh. hétvégére veszek valami csokit, és akkor lesz 15 EUR) kijövök, az azt jelentené, hogy havi 60 EUR, és elvegetálok. Nem rossz.
  • Cigi. Egyre kevesebbet szívok. Például kedden és ma (egyelőre) nem gyújtottam rá. Az árkülönbségnek motiváló ereje van.
  • Kommunikáció. Tulajdonképpen élvezem, hogy tönkrement a mobilom. Végül úgy döntöttem, hogy a hét végén leadom a Mammutban a márkaszervizben és Beával kihozatom magam után 23-án, addig pedig élvezem a nyugodt életet. Továbbá vettem egy (magyarországi) Skype-számot, amin hívható vagyok (akit érdekel, dobjon egy mailt, és megírom – sorry, de nem akarom ide kiírni, nálam is kezd kialakulni a személyes adatokkal kapcsolatos paranoia) és vettem egy csomagot, amivel a magyar (vonalas) számokat ingyen tudom hívni. A mobil kicsit drágább (cca. 60 Ft/perc), de azért vállalható az is.
  • Egyéb érdekességek. Itt továbbra is hatalmas tüntetés zajlik az S21 nevű projekt ellen, amin minden nap kétszer keresztül kell vernem magam (Kossuth-tér, helyi kiadásban). Meg kell mondjam, egyre jobban utálom a zöldeket, bár azt én is elismerem, hogy 5 milliárd EUR (ez durván 1300 milliárd Ft, a teljes magyar GDP majdnem 4%-a) egy lokális vasúti projektre tényleg kicsit sok pénz; A szerdai koncert helyszíne megváltozott, és a műsorról is kihúztak. Ezt mind a Facebook-ról tudtam meg, valahogy elfelejtettek nekem szólni; Szerveztem mára egy partit random emberekkel, miközben meghívtak egy másik, sokkal ígéretesebbnek ígérkező buliba másik random emberekkel. Vajon mennyire gáz, ha az ember szervez egy bulit, amire nem megy el? Még gondolkodom ezen; A szálláshelyem hihetetlenül zajos. A koleszt két, egyenként kétszer három sávos utca határolja két oldalt, a harmadik oldalon (ahol az én ablakom van) egy kisebb, kétszer két sávos utca van, ami a két nagy utcát köti össze. Az ablakommal szemben egy autókereskedés, továbbá egy öt emeletes garázs van. Maga a kollégiumépület pedig olyan ocsmány, amilyet csak el tudtok képzelni. A leggusztustalanabb benne pedig az, hogy próbálják titkolni az ocsmányságát azzal, hogy látványosan frissen van festve az egész valami ocsmány vörös festékkel; Bevállaltam egy kis "autókázást". Október 26-án egy furgonnal elszállítok Zürichbe egy olyan speciális mechanikájú csembalót, amiből csak egy az egy példány létezik a világon. Remélem, nem töröm össze. Még sosem vezettem furgont; Átváltottam "nyomulós" üzemmódba. Ez nálam szokatlan. Fél óra ismeretség után felajánlottam az újdonsült tanáromnak, hogy hallottam, hogy lesz jövő májusban egy operabemutatója Párizsban, és ha tud nekem feladatot találni, akkor szívesen elkísérem. Vicces volt az a döbbent arckifejezés, amit vágott erre, de nem mondott nemet (igaz, igent sem).

Több rövidhírem most nincs, majd jelentkezem később. Remélem, nem késem le a holnap reggeli repülőt (mint a mai találkozót). Az már tényleg ciki lenne.

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.X.08 16:25-n; 2 hozzászólás
PermaLink

Asterix 12 próbája - Bürokrácia

Amikor elindultam otthonról, úgy terveztem, hogy az összes hivatalos ügyet egy nap alatt fogom letudni. Hogy ez sikerüljön is, még tegnap (azaz vasárap) éjjel készítettem egy checklist-et, hogy mit és milyen sorrendben kell ma elintéznem. Mielőtt ezt megosztom veletek, pár információt tudnotok kell.

Először is: még tavaly szeptemberben vettem egy (Sony Ericsson) telefont. Direkt márkaboltban, és nem telefontársaságnál, hogy kártyafüggetlen legyen, hogy ha kijövök külföldre, akkor csak egy új SIM-et kelljen beletenni, és minden működjön. Nos, ez a telefon aznap, amikor megérkeztem ide, tönkrement. Mintha pontosan tudta volna... Szerencsére még garanciális, gondoltam, megjavíttatom, és használom. Ha tudtam volna előre, hogy ez legalább két órámat fogja elvinni a napból, lehet, hogy máshogy csináltam volna... Arra pedig csak tegnap éjjel jöttem rá, hogy mekkora hátrány, amikor az ember egyetlen ébresztőórája egyben a mobiltelefonja.

Másodszor: habár szerencsére nem kerültem olyan helyzetbe, hogy "amíg A papír nincs meg, addig nem kapok B papírt, de amíg B papír nincs meg, addig nem adnak A papírt" (Magyarországon már jártam így), viszont nagyon fontos volt, hogy bizonyos papírokat csak bizonyos másik papírok megléte esetén állítanak ki. Az összes feladat közül a legfontosabbnak azt tekintettem, hogy estére legyen internet-hozzáférésem (talán mind ismeritek az otthonra alkotott definíciómat: "otthon az, ahol van áram, internet és kávé"). A kávéfőzőt még Magyarországról kiküldtem, áram pedig szerencsére volt, van és lesz. Ahhoz, hogy regisztrálhassak a kollégiumi hálózatba, ahhoz szükséges egy német folyószámla. Folyószámlát csak érvényes letelepedési engedéllyel nyithatok. A letelepedési engedélynek előfeltétele az érvényes egészségügyi biztosítás megléte és az érvényes hallgatói jogviszony-igazolás. Ez nagyjából egyértelművé tette, hogy hogyan fogom sorbatenni a napi teendőimet.

Amúgy a teendőim többségét egy brossúra alapján állítottam össze, amit még júliusban küldtek az egyetemről a legfontosabb információkkal (például, hogy mindenki jogosult egy ingyenes féléves diákbérletre – aka. StudiTicket –, meg egyéb hasonló finomságokkal). Menet közben kiderült, hogy az itt közölt információk egy jelentős része hibás volt, vagy elavult (főleg az egyetemi ügyintézéssel kapcsolatban, de hát ezt nézzük el, mert hát maga a brossúra is tavaly előtti volt, és aki csinálta, az már nem dolgozik az egyetemen, ellenben más azóta nem foglalkozott a témával).

További érdekesség volt a tervezésnél, hogy a nyitvatartást egyedül az egyetemen tudtam (lásd keretezett rész), a többit napközben sikerült innen-onnan megszerezni. A legviccesebb a kollégiumi hálózatot üzemeltető Selfnet nyitvatartása volt. Ugyanis két egymás melletti papíron ki volt téve, hogy 18:00–19:00, illetve, hogy 20:00–21:00. Mindenki döntse el magának...

Most már jöhet a haditerv:


 A naphoz szükséges:
 - Térképek
 - Guide for International Students
 - Olló
 - EU kártya
 - Registration Form
 - Confirmation of Admission
 - Pénz
 - Útlevél
 - Személyi
 - Jogosítvány
 - Telefon
 - Telefon doboza minden papírral
 ++++++++++++++++++++++++++++++++
 | Diana Herter                 |
 | Zimmer 9.33                  |
 | Mo: 9:00-13:00               |
 | Tel: 0711 / 212 - 4650       |
 | diana.herter@mh-stuttgart.de |
 ++++++++++++++++++++++++++++++++
 OTTHON (kelés 8kor)
 +++++++++++++++++++
 1) Kinyomtatni:
    1) Ezt a papírt
    2) Guide for International Students
    3) Confirmation of Acceptance
    4) Bestätigung
    5) Maps.pdf
 2) Fürdés + normál ruha és borotválkozás!
 ÚTKÖZBEN
 ++++++++
 3) 4 igazolványkép
 4) Musikhochschule (Frau Herter: 9.33; International Office: 9.34; Matriculation Office: 9.35; Frau Fellermeier: 9.08)
 Szükséges: 2 fénykép, EU kártya, Registration Form
 Amit adnak: Student ID
 Amit feltétlen meg kell tudni:
    1) Egészségbiztosítás (melyiket ajánlják, hol van)
    2) Bank (melyiket ajánlják, hol van, mi kell hozzá pontosan)
 Esetleges teendők: regisztrálni német nyelvű kurzusra (9.34-ben); megtudni, hogy meddig van nyitva az ASTA (6.10); megtudni, hogy meddig van nyitva a könyvtár (8. emelet)
 5) Egészségbiztosítás
 Szükséges: EU kártya
 Amit adnak: Confirmation of Healthcare
 6) Bürgerbüro Mitte at the Amt für öffentliche Ordnung (Eberhardstrasse 39)
 Szükséges: Registration Form, Confirmation of Admission, Útlevél, Személyi, fénykép, Confirmation of Healthcare
 Amit adnak: Registration for Residency, Certification for StudiTicket, First Issue of Residency Permit
 7) Bank
 Szükséges: Útlevél, Resident Registration, Student-ID
 8) SonyEricsson Szerviz (Isomedia, Mörikestr. 67)
 9) StudiTicket (Nagyobb metróállomásokon stb.)
 Szükséges: fénykép, permanens Student-ID, Certification for StudiTicket
 10) ASTA (6.10)
 Hozzáférést szerezni az egyetemi intranethez
 11) Könyvtár (8. emelet)
 Regisztrálni
 12) Selfnet (18:00-19:00 vagy 20:00-21:00; www.selfnet.de/registration; www.selfnet.de/faq)
 Szükséges: Tenancy Agreement, Személyi, Útlevél, Bankszámlaszám, E-mail cím
 Meg kell kérdezni: SMTP-portok (25, 465, 587), belső SMTP-szerver, egyéb portok, WiFi-megosztás
 13) Mobiltelefon
 T-Mobile: utánakérdezni még egyszer az iPhone-nak
 O2, EPlus, Vodafone: Ajánlatot kérni, készülékkel és annélkül is.
 14) Bevásárlás
 Megtudni, hogy hol van olcsó bolt.
 Venni kell:
    1) Kenyér
    2) Vaj
    3) Felvágott
    4) Zöldség
    5) Ébresztőóra
    6) Cellux
    7) Fogkefe
    8) Normális bögre és borospohár
    9) Vállfa
    10) Kenyérvágó kés

És akkor lássuk, ez hogy valósult meg a gyakorlatban:

  • Valamikor 8:59 előtt: Ébredés (első próbálkozás). Tudom, hogy pontosan 5:30 van. Ilyen korán nem terveztem felkelni, ugye. Visszaalszom. Később, amikor a nap folyamán visszaemlékezem erre a momentumra, nem tudom megmagyarázni, hogy honnan tudtam a pontos időt. Ugyanis semmilyen órát nem néztem meg. Valószínűleg 8 óra lehetett.
  • 8:59: Ébredés. Második próbálkozás. Ezúttal már nincsenek képzelgéseim. Amint felkelek, eszembe jut, hogy van egy karórám, amit a tegnapi rendrakásban a fiókba rejtettem, és aminek lett volna ébresztő funkciója. Ismételten gratulálok magamnak, jó hangosan. Amikor megnézem az időt, hálát adok a magasságosnak, hogy ennél pontosabban ez nem is sikerülhetett volna. Később, amikor már jobban felébredek, rájövök, hogy 8:59 közelebb esik a 9 órához, mint a betervezett 8-hoz. Vissza az egész. Kezdődik a nap első fele: nyomtatás, zuhany.
  • 10:15: Kilépek az ajtón. Elkezdődik a nap második fele.
  • 10:18: Séta a parkon át. Délelőtt van, tüntetők sehol. Ennek örömére rágyújtok.
  • Nagyjából 10:30: Keresgélés a pályaudvar környékén. Nagy nehezen találok egy fényképezőkabint. 6 EUR a négy igazolványkép, viszont egy monitoron mutatja az arcodat, és csak akkor süti el a kamerát, amikor már beállítottad magad. Utána az automatika jelzi, hogy az arckifejezésed megfelel-e a hatályos hatósági előírásoknak, és annyiszor újrafényképezheted magad, ahányszor akarod. Negyedszerre sikerül a helyes arckifejezést produkálni.
  • 11:00 körül: Megérkezés arra a helyre, ahol az elkövetkező egy évet leginkább tölteni fogom: Staatliche Hochschule für Musik und Darstellende Kunst. Itt eléggé sok dolgon megyek keresztül, ezért tömörítek: (1) Majdnem megszületik az első zenész-kapcsolat. Amikor odáig jutunk, hogy az illető nőnemű egyed kicsoda és mit tanul, sorrakerül. Többet nem látom (2) Beiratkozás. Egy kedves, antipatikus nőszemély fogad, elküld melegebb éghajlatra befizetni a 75,85 EUR beiratkozási díjat a 9.08-as szobába. (3) Beiratkozás második forduló. Sikeresen kapok egy papírt, miszerint zongorista vagyok (ez persze csak sokkal később tűnik fel). Holnap majd vissza kell mennem, hogy ezt javítsák. (4) Újabb forduló a 9.08-ban, ezúttal a németkurzusra regisztrálok. Heti 2 óra, 40 EUR az egész félévre. (5) Majdnem sikerül regisztrálnom az intranetre. Csak épp nincs ott senki. (6) Majdnem kapok diákot. A fazon az orrom előtt csukja be az ajtót. Ez is marad holnapra. Kifelemenet még megnézem a könyvtár nyitvatartását (ide a regisztráció 50 EUR-ba fog fájni, de ezt legalább visszaadják, ha majd elhúzom végleg innen a belem). Úgy tervezem, hogy a nap folyamán még visszajövök, de végül nem marad rá idő. És megnézem azt is, hogy az ASTA (az egyetemi intranetet üzemeltető csoport) hétfőn nincs nyitva.
  • 11:47: Szabadulás a Musikhochschule épületéből. Nehéz döntés előtt állok: a brossúra szerint a bevándorlási hivatalban kérni fogják az egészségügyi igazolást, ellenben a hivatal csak 13:00-ig van nyitva. Szóval, ha először az egészségbiztosítást intézem el, akkor lehet, hogy ma már nem kapok letelepedési engedélyt, ami nélkül nincs bankszámla, ami nélkül nincs internet. Persze lehet, hogy gyorsan végzek a biztosítónál, és akkor még visszaérek, de persze ez egy nagy lutri. Ha viszont egyből bepróbálkozom, és nem sikerül a dolog, akkor biztos, hogy kifutok az időből, mert az 100%, hogy miután kiálltam a sort, elküldenek, elintézem az egészségügyi papírt, és visszaérek, már be lesznek zárva. Hosszas morfondolírozás után úgy döntök, előre veszem a bevándorlásiakat.
  • Dél körül: Bevándorlási hivatal. Az embereket névsor szerint szólítják, lassan, de biztosan sorrakerülök. Hál' Istennek nem kérnek semmilyen egészségügyi igazolást, így csont nélkül megkapom a letelepedési engedélyt. Mehetek bankolni (vagyis estére jó eséllyel lesz otthon internetem). Kiderül, hogy a válság miatt eltörölték a féléves ingyenes diákbérletet. Tényleg kicsit elavult a brossúra, amit küldtek...
  • Kevéssel 12 után: Egészségbiztosítás. Közben megszületik az első zenész-ismeretség: egy csúnya ámde kedves kanadai kürtöslány (francia-kanadából), akinek a némete még az enyémnél is rosszabb, és aki szintén senkit nem ismer. Legalább már ketten vagyunk.
  • ~12:45: Következő napirendi pont: bank. Némi nézelődés után megtalálom a Commerzbankot, a Deutsche Bankot, a BW Bankot (ez a Baden-Würtenbergi bank) és a Hypovereinsbankot. Elsőre kipróbálom a Hypo-t, elvégre itthon is náluk bankolok. A diákok, úgy tűnik, itt jól élnek: a diákszámla ingyenes, az utalások ingyenesek, a kézpénzfelvétel ingyenes (a partnerbankoknál egész Európában, csakúgy, mint az otthoni UniCredit Banknál), és némi extra vállalással hitelkártyát is adnak. Viszont ami furcsa, hogy a számlanyitáshoz külön időpontot kell igényelni, amit csak holnapra, vagy holnap utánra tudnak adni (később rájövök, hogy ez a többi banknál sincs itt másképp).
  • ~13:15: BW Bank. Amint belépek, egy öltönyös emberke megkérdezi, mi járatban vagyok, majd választhatok egy elragadó szőke és egy fekete teremtés közül, aki további információkkal szolgál. A feketét választom. Itt is ingyenes a diákszámla, és havi másfél EUR-ért egy olyan plusz opciót kaphatok, amivel a "partnereknél" (pl. Burger King vagy Subway) 10% kedvezményt adnak. Nem hangzik rosszul, de azért aggaszt, hogy ez egy regionális bank. Sajnos itt is csak holnap nyithatok számlát legkorábban.
  • 13:27: Deutsche Bank. A szokásos kérdések a számláról. Ez Németország legnagyobb bankja, a diákszámla ingyenes itt is, és az egész világon gyakorlatilag ingyenes a kézpénz-felvétel. Kapok délután kettőre egy időpontot, amikor számlát nyithatok. Megszületik a döntés.
  • 13:37: Vodafone. A fazon német-angol keveréknyelven magyaráz 20 percig a lehetőségeimről. Havi 40 EUR-ért kaphatok egy Samsung "okostelefont", 3000 SMS-t, 1500 MMS-t, meg némi lebeszélhető perceket és internet-hozzáférést. Persze 20 perc után leesik neki, hogy mivel csak egy évig maradok, ezért az egész tárgytalan. Marad a feltöltőkártyás opció.
  • 14:10: Deutsche Bank, ismét. Egy kedved nő beinvitál egy zárt helységbe. Az első kérdés: kávé, tea, víz, vagy gyümölcslé? Én a kávéra szavazok (utána azért még megkínál egy üveg ásványvízzel is, amit természetesen elfogadok). Ja, és a kávé csészében jön, cukorral, tejszínnel és csokival. Itt valahogy egész másként megy ez az ügyfél-dolog. A nő egész jót derül az aláírásomon.
  • Nagyjából 15:00: Most, hogy ez megvan, irány a Sony Ericsson szervíz. Ez eléggé kiesik a városból, ráadásul keresztül kell gyalogolnom egy hegyen. Tanulság: soha többet nem veszek olyan telefont, amit egy év után sajnálnék kidobni.
  • 15:40: Elérek az interneten kinézett címre, ami valahol az Isten háta mögött van. Egy hatalmas irodaépület. Háromszor is végigolvasom a céglistát, akik itt vannak. A nevezett márkaszervíz sehol. Ekkor eszembe jut néhány gondololat, amit nem írok ide, hátha kiskorúak is olvassák a blogot...
  • 15:50: Külvárosi ebéd egy sörgyár oldalában. Egy pohár sör, két szál cigaretta, 3 EUR (borravalóval). Úgy tűnik, ez egy húsmentes ebéd lesz.
  • 16:01: Egy muslica belefullad a sörömbe. Lesz itt hús, kérem szépen! :-)
  • 16:17: Most már darázs is van a sörömben. Igen, ez egy egész hosszú pihenő itt...
  • 16:42: Ebédszünet vége. Átgondoltam az életem.
  • 16:58: Következő project: telefon. A nagy kérdés: iPhone, vagy nem iPhone? Összeadás-szorzás-számolgatás után kijön, hogy durván 1.100-1.200 EUR-ból meglenne a dolog. Úgy értem, ennyi lenne a telefonszámlám a teljes itt-tartózkodásom idejére plusz a készülék ára (beleszámolva, hogy egy év után ki kéne fizetnem a lemondási többletköltséget, mivel Németországban minden előfizetést legalább két éves hűségidővel adnak). Nem vagyok egy telefonmániás, gyakorlatilag magasról teszek rá, hogy milyen készülékem van. Az iPhone két okból kivétel: az egyik, az előlapi kamera, amivel bárhonnét, bármikor tudnék Skype-olni a hatalmas itthon ragadt rajongótáborommal. Valljuk be, nem kis előny. A másik pedig, hogy fut rajta (igaz, eléggé butított formában) az a zenei program, amivel dolgozunk. Nem véletlen, hogy egyre több előadó használja kontrollerként az iPhone-t. Ha olyan fizetésem lenne, mint bármelyik tanáromnak itt, egy pillanatig sem gondolkodnék rajta. Nincs olyan fizetésem. Egy pillanatig sem gondolkodom rajta.
  • 18:01: Megjártam mind a négy német mobilszolgáltatót, begyűjtöttem minden papírt. A nagy kérdés, hogy a régi készülékemet akarom-e megjavíttatni (ekkor még legalább egy-két hétig nem lesz telefonom), vagy veszek havi 5 EUR-ért (összesen 120 EUR) egy okostelefont? (Más itt nincs.) Azt már látom, hogy a havi telefonszámlám mindenképp valahol 20 és 30 EUR között fog mozogni, és szerencsére két olyan szolgáltató is van, akinél ki tudom kerülni a minimum két éves hűségnyilatkozatot. (Amúgy nem teljesen értem a dolog lényegét: minek két év hűségnyilatkozatot köttetni egy nulla EUR-os csomagra?) Valahogy hajlok arra, hogy nem akarok még 120 EUR-t kiadni egy kacatra, szóval úgy tűnik, két hétig jön a rég ismert állapot.
  • 18:36: Sikerült ismét végigverekednem magam a tüntető tömegeken. Itt állok az internetes iroda előtt. Első próbálkozás. Zárva. Ezek szerint a másik kiírás (20:00–21:00) a nyerő. Irány a szoba, lepakolni az összes hivatalos papírt.
  • 18:58: Utolsó napirendi pont: bolt. Elmenetben azért benézek megint az internetes arcokhoz. Juhé, nyitva vannak! Irány vissza a szobába a papírokért.
  • 19:35: Sikeresen regisztrálom magam a hálózatba. Elvileg 20 percen belül lesz internet. Irány a bolt (megint).
  • 20:37: A bevásárlólista legfontosabbá avanzsált eleme (ébresztőóra) még mindig hiányzik. Viszont először sikerül fellépni az internetre. Természetesen az SMTP blokkolva van, de némi babrálás után (igaz, elég törékenyen) megoldom. Most úgy tűnik, egyszer elmennek a levelek, egyszer nem. Még nem teljesen értem, hogy a dolog mitől függ.
  • 20:40: Irány a közösségi élet. Vacsora, életemben először a lakótársaimmal. Kicsit unalmasak, főleg, hogy nem értem, amit beszélnek. Megbeszéljük, hogy ha mindenki megérkezik (október 18. körül), csapunk egy welcome-partyt, ahol majd előkerülnek az alkoholkészletek. Már várom.
  • 23:02: Miután sikerült rádumálnom a szomszéd srácot, hogy verjen fel, ha felébredt, irány a park. Mai utolsó szál cigi. Átgondolom az életem.
  • 23:28: Van áram. Van internet. Van kávé. Van otthonom.
Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.X.05 01:21-n; 4 hozzászólás
PermaLink
100%