SAdam Blog

Paprikás mustáros diákmakaróni

Akármennyire lázasan is tanul az ember, azért előbb–utóbb megéhezik. Még akkor is, ha történetesen reggel már megvolt a szokásos kávé, és tudja, hogy reménytelen bármi más tápanyag–forrásban is reménykednie, valahogy a gyomor egy idő után minden racionalitást legyőz, és szűntelenül jelez. Ami egy idő elteltével felettébb idegesítővé tud válni, és igencsak megnehezíti a tanuláshoz szükségesnek mondott koncentrációt.

Persze az edzett diák nem esik kétségbe. Megvárja a kellő pillanatot (amikor a gyomorkorgás elnyomja a puha és kényelmes ágyból való felkeléssel járó mindenféle kínok ellen küzdő lustaságot, na meg az időveszteségek miatti idegességet is), kikecmereg a jó meleg vackából, és átmegy a konyhába, egészen a huszadik század egyik legfontosabb találmányának titulált berendezéséig, a Hűtőgépig.

Ekkor jön a kellemetlen meglepetés. Szerencsétlen hősünk, miután feltépi a hűtő ajtaját, rezignáltan tudomásul veszi, hogy (a pár hónapos húslevesmaradékot, és némi penészes kelkáposztafőzeléket leszámítva) az áldott gép kong az ürességtől. Mi több, a kifogyhatatlannak hitt porleves–tartalékok is elérkezdek a végső stádiumukba, a patinás műanyaggyárakat egyedül a Maggi képviseli, egy 2005–ös (lejárati) évjáratú tyúkhúslevessel.

Persze az ember magyarázkodhat a gyomrának, az kitartóan jelez. Olyan, mint egy hisztis p***a, képtelen megérteni, hogy márpedig most nem aktuális a problémája, akkor is mondja, és mondja, és mondja... Mit van mit tenni, nincs más megoldás: itt, kérem szépen, főzni kell!

A főzés alapvetően egy jó dolog. Mindig is úgy éreztem, hogy méltatlanul lebecsüli az emberiség a művészet ezen formáját. Mert bizony a főzés ugyanolyan művészet, mint a versfaragás vagy a képfestés, ugyanúgy az érzékekre hat, mint bármilyen másik "magas művészet", sőt, az egyik legtökéletesebb "Gesamtkunstwerk", hiszen egyszerre hat a látásra, a szaglásra, az ízlelésre és a tapintatra is. Különben is, a nők többsége szerint a főzés férfias tevékenység, és kellően romantikus vonás tud lenni. Így hát a tapasztalt diák ismételten nem esik kétségbe, hanem előkapja a lábast, a vízforralót, a fakanalat, forralja a vizet, begyújtja a tűzhelyet és nekilát a... minek is?

Hát igen... mit is lehet csinálni némi rohadt zöldség (paradicsom és paprika), lejárt húsleveskocka, csokoládé és lekvár felhasználásával? Sajnos úgy tűnik, nem sokat. Persze az ember nem adja fel, és addig kutat a polcokon, amíg talál kellő alapanyagot a művészetéhez.

Így született meg tehát a következő étel receptje:

PAPRIKÁS–MUSTÁROS DIÁKMAKARÓNI

Hozzávalók

  • 1 db. enyhén megrohadt tv–paprika
  • 1 db. Heinz tomato ketchup (2006–os évjárat)
  • 1 db. Globus családi mustár (még szavatossági időn belül!)
  • Némi maradék Gyermelyi 4 tojásos csavartcsöves tészta (kb. 200–300 g)
  • víz

Elkészítési javallat

Forraljuk fel a vizet, tegyük bele az előre kikészített csavaros tésztát. Amíg a tészta fő, próbáljunk meg nem elfeledkezni arról, hogy a tésztát néha megkeverjük, ellenkező esetben lehetetlen lesz levakarni az edény faláról az odafőtt darabkákat. Eközben – tesztelési célból – nyomjunk ki a mustárostubusból némi mustárt egy tányérra. Ha nem mustár, hanem valami gusztustalan váladék jön a tubusból, rázzuk fel a tubust, és próbáljuk újra. Ismételjük az eljárást, amíg megbízható mustár nem jön a tubusból. Ezután végezzük el ugyanezt a kalibrációs folyamatot a lejárt ketchuppal is.

Ha a tészta már kellően szétfőtt, vegyük le a tűzről, szűrjük le (ha az utasítás ellenére véletlenül mégis elfelejtettük kevergetni a tésztát, akkor vakarjuk le az edény faláról a szétfőtt tésztadarabokat), majd tegyük az egészet egy tányérba. Nyomjunk rá annyi ketchupot és mustárt, amennyit nem sajnálunk. Ezután tisztítsuk meg többé–kevésbé a paprikát az elrohadt területektől, és készítsük a tányér mellé. Fogyasztás során ne feledkezzünk majd el jó nagyokat harapni belőle, és ügyeljünk arra, hogy ha véletlenül mégis maradt benne rohadt rész, azt ne együk meg, mert nem lesz túl ízletes.

Figyelem! Túl sok mustár adagolása esetén számítsunk rá, hogy a mustár étkezés után egy darabig még marni fogja a gyomrunkat!

JÓ ÉTVÁGYAT!
Utoljára módosította SAdam 2008.VI.18 15:15-n
PermaLink

Hozzászólások

6

UPi 2008.VI.17 17:01

Stop it. You're scaring the children.


Virág 2008.VI.17 19:31

Fujj. Ez olyan, mint a menzán a mustáros/ketchupos kenyér repetaként, mikor a szétfőtt virsli már elfogyott...


SAdam 2008.VI.17 20:43

Ne aggódjatok, azóta benyomtam már egy nagy tábla Milkát (friss, egy hete vettem a boltban, szal még szavatosságon belül volt). Azóta kitűnően érzem magam. :-)


VágvölgyiAttila [regisztrálatlan] 2008.VI.17 21:24

Negyed kiló tészta! Ez bizony nem 1 tányérnyinak tűnik... Egészségedre. És töltsél Firefox 3.0-át desszertnek!


Aisha 2008.VI.18 14:21

jajj de nagyon bizarrr...


SAdam 2008.VI.18 15:12

Nem akarom senki idegeit sem tovább borzolni, de ma találtam a szekrény mélyén egy 2006. december 24-én lejárt fehér Bocicsokit. Most itt van kibontva az asztalon, és épp szemezek vele... (Mielőtt beleharapok, feltétlen megírom a végrendeletem.)

Tagek: