Az alábbi cikk kicsit elgondolkodtatott:

http://index.hu/tech/2009/06/12/bongeszo_nelkul_jon_a_windows_7/

Azért azt tudni kell rólam, hogy alapvetően nem szeretem a Microsoftot (bár kétségtelenül van egy-két jól megírt játékuk). Ha csak tehetem, nem használok Microsoft cuccokat (ez amúgy Apple gépen nem is olyan nehéz), és az üzletpolitikájuk (adjunk el sok ócsó szart és nyomjuk le az emberek torkán erőfölényből) is bőven hagy kívánnivalót maga után.

Ezzel együtt nem értem az Uniót. Milyen jogon szólnak bele abba, hogy egy önálló vállalat mit és hogyan épít bele a saját termékébe? Én értem, hogy a Windows → IE meg a Windows → WMPlayer meg a hasonló árukapcsolások némi hátrányba hozzák a konkurens gyártókat, de 1) senki nem tiltja, hogy a konkurens gyártók konkurens oprendszereket csináljanak 2) ha valakinek nem tetszik, nyugodtan telepíthet bármit a konkurens gyártmányok közül.

Kicsit úgy érzem, olyan ez, mint ha mondjuk előírnák a Suzuki számára, hogy nem tehet gyárilag akkumlátort a kocsiba, hanem a kedves vevőnek a boltban biztosítani kéne, hogy az összes lehetséges akku közül válasszon egyet vásárláskor. Vagy ha a Coca-Cola nem indíthatna "külj vissza 100 kupakot és nyerj egy Mercedest" akciót, hanem csak "küldj vissza 100 kupakot és nyerj egy általad választott hétmillás kocsit" (esetleg ekkor a többiek pampoghatnának, hogy háttérbe lettek szorítva és előnytelen piachoz juttatták az autóipart, ezért inkább csak adjanak hétmillát, oszt' annyi).

Az is kicsit visszatetsző, hogy az Apple-t nem csesztetik emiatt (pedig ott még sokkal inkább minden előre telepítve van, mint Windowson, pont ez az oprendszer egyik varázsa és az Apple-marketing lényege, hogy "a dobozból kiveszed és működik", pedig ott is vannak bőven konkurens – néha sokkal jobb minőségű – termékek), és mondjuk sosem volt Linuxom, de gondolom ott sem úgy indul a dolog, hogy felpakolod a kernelt, aztán egyenként vadászol össze mindent (illetve: biztos vagyok benne, hogy úgy is lehet, de gyanítom, hogy az "átlag userek" számára, akiknek közük nincs a gépekhez, csak létezik valami előre összepakolt verzió, amit csak telepíteni kell és kész).

Egyébként ezt (mármint, hogy mekkora baromság ez a döntés) mi sem mutatja jobban annál, mint amit a cikkben írnak: szóval az sem jó, ha nincs böngésző, de az sem, ha van. Legyen egy választófelület, ahol a felhasználó választhat, hogy melyik böngészőt akarja. Aha. Szóval legyen fenn a telepítőlemezen még pár száz mega szemét, hogy minden lehetséges böngésző telepítője ott legyen. Arról nem beszélve, hogy mi alapján döntik el, hogy mi kerül oda? Firefox? Opera? Esetleg Chrome? (Safarit már ne is említsük...) Mi van, ha az én cégem is fejleszt egy webböngészőt, csak épp nem tudnak róla Redmontban? (Apple alatt legalább 7-8 böngészőt fel tudnék sorolni, és biztos vagyok benne, hogy lényegesen több van, és hogy Windows alá még több létezik.)

Kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő szegmens. Kivetetik a Paintet? Esetleg a Notepadet? vagy a Windows Exlorert? (Esetleg valamelyik rendszereszközt, hátha van konkurense?...)

Abszurd...

Íme, Clara Rockmore, a világ legjobb theremin-játékosa:

A theremin az egyik legelső elektronikus hangszer, a szovjet Léon Theremin találmánya a húszas évekből. A működési elve nagyon egyszerű, és persze nagyon látványos: a hangszertesten két antenna van (az egyik a hangmagasság, a másik a hangerő vezérlését szolgálja), és ezek alkotnak egy nagy kondenzátort az előadóval. Gyakorlatilag a közönség azt látja, hogy az előadó a levegőben kalimpál a kezével, miközben szól a hang...

(Megjegyzés: a theremin először csak valamikor fél perc körül, a zongora–intró után lép be).

Kedves gyerekek! Összefoglalom mostan néktek a szilárdtestfizikát, eme gyönyörű tudományágat. A lényeg a következő:

Ha jobban belegondolok, ez akár az egész fizikát is összefoglalja...

A dolog azzal kezdődött, hogy a lakáshoz tartozik egy tároló. A pontos koordinátái: a bal folyosón levő hátsó.

Mindig is idegesített, hogy nincs saját spájz otthon. Aki járt nálunk, tudja, hogy az ásványvizek, borok, sílécek, bőröndök, meg úgy egyáltalán minden, amit az ember úgy szeret eltenni valahova, mifelénk csak úgy össze-vissza (általában a hálószoba sarkában) elszórva tengődik.

Szóval régóta, évek óta furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi is ez a tároló. Csak hát ahányszor próbálkoztam, sosem sikerült lejutnom. Meg Beának sem. Meg eddig ahány ember próbálkozott vele, senki nem tudott bemenni. A lakat valahogy nem nyílt, sem szép szóval, sem erőnek erejével. Szépen lassan kezdett amolyan "rejtélyes pince" érzetünk kialakulni a mindössze csak virtuálisan létező nagy, föld alatti lerakatunkról.

Egészen mostanáig.

Ugyanis a héten fordulópont állt be az életünkben: vettem egy új lakatot. Ezzel párhuzamosan kibányásztam nagyanyámnál a spájz mélyéről (merthogy náluk bezzeg olyan is van) egy hatalmas vasfűrészt. Ezen előkészületek után ma, egy órával ezelőtt, minden elszántságomat bedobva lementem, hogy megoldjam a gordiuszi csomót. Ami bravúrosan sikerült is.

A látvány, ami fogadott, megdöbbentő: egy tiszta, majdnem üres helység, egy teljesen ismeretlen bőrönddel a sarokban, meg néhány banános dobozzal. Lassan, de biztosan érlelődött meg bennem a felismerés: azért nem sikerült évek óta kinyitni a lakatot, mert az nem is a mi tárolónk. Ezen felismeréstől vezérelve végigpróbáltam az összes zárba a kulcsot, és hogy, hogy nem, az egyik lakat ellenállás nélkül megadta magát.

Tudni kell még, hogy a bal pincefolyosó végén hátul két ajtó is van. A lakat, amelyik megnyílt nekem, a másik hátsó tárolóé volt.

Most hát két pincénk is van...

Ahogy tegnap ígértem. Menüett, Mozart (1756–1791) stílusában:

Egy időre most leállítom magam...